A lakodalom minden ember eleteben egyszeri(?), es megismetelhetetlen alkalom- nak kellene lennie! Itt a szigetorszagban nem feltetlen gondoljak igy, de milyenek is itt a lakodalmak?
A helyzetem ugy hozta, hogy kettonek is reszese lehettem, az elmult hetekben. Feladataimat , teendoimet ugy inteztem, hogy a naszutas lakosztalyt en rendezhessem be. Valami kulonlegeset, egyedit kepzeltem el, es mivel akkor meg nem talalkoztam az ifju parral, ismeretlenul is emlekezetesse akartam tenni a szobajukba valo elso toppanast. No nem helyeztem He.-s leggomboket az ajto melle,mely kinyitasakor az arcukba vagodna, hanem csak az ” egyszerubb” diszitesi modozatokban gondolkodtam . Valami oknal kifolyolag, az agyra koncentraltam! Itt divat a “through over” (agytakaro) amibol 3 levelu loheret hajtogattam, es hala az origami tudasomnak, a turulkozokbol most hajok keszultek- de sokablakosak am! A kozos evezeshez…
A ” fiatal part ” latva az jutott az eszembe, itt is tanitjak a Patho Palt, mert noha a menyasszony fiatalabbnak tunt a veszes sovanysagaval, hamvas borevel egyutt, de a ferfi sem az iskolapadbol gondolt egy mereszet…! Es itt jon a csavar, itt valik a tortenetem konnyesen keseredesse! Megtudtam, amit persze probaltak titokban tartani, de a felhotlen hangulatra egy picit az egesz szertartas alatt ranehezedett,hogy az ifju feleseg gyogyithatatlan betegsegben szenved! A ferfit ez sem gatolta, rettentette el a rovid kozos jovo felvallalasa elol, ami engem is elgondolkodtatott! En hogyan tettem volna hasonlo helyzetben!
Es Te kedves olvasom?
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Én nem vállaltam volna fel, egy halálos beteghez hozzámenni… Még ha szeretem se. Legalábbis azt hiszem. De szeretnék olyan lenni, aki képes erre! Te is?