“Elektromos gyalupad”…

   A vilaglato, es “latni vagyo” emberek legfobb ismerve az a fajta nyitottsag, keszseg, mellyel az eltero gyokerekbol, tortenelmi multbol taplalkozo  kulturalis, gasztronomiai, tarsadalmi konvenciokat, sokszinuseget megelik, es elfogadjak, mi tobb profitalnak belole!  A megszokottol, berogzulttol eltero szokasok, viselkedesek megertesehez elengedhetetlenul szukseges a beilleszkedes, ismerkedes, amire egy szallodaban – legyen az Afrikaban avagy Angliaban – amugy is jo lehetosegek kinalkoznak.
   Amennyire visszaemlekszem, nalam is a bemutatkozassal kezdodott. A kotelezoen eloirt udvariassagi formak, es egy rovid “egeszsegi allapotfelmero” adok-kapok utan, meg a kezemet sem kellett rogton megmosnom, mert  itt a kezfogas sem divik… Hiaba, huvos szobaban talalkoztunk!
   A rokoni, tulajdonosi szalak kibontakozasa, szamomra egyertemu kibogozasa utan, johettek a dolgos hetkoznapok! Az attoresre sem kellett sokat varnom, mert ugyebar ami egyszer elromolhat, az -szereloje valogatja- el is romlik…
   Amikor “nyakamba vettem a labam”, es elhataroztam, hogy nyelvtokeletesites urugyen szerencset probalok, mindig is az ilyen pillanatokra vagytam. Az olyan segelykialtasokra, melyeket hallotavolsagon belul tartozkodva lehet csak eszlelni, es  amelyek – akar – kitoresi pontkent is szolgalhatnak, oregbitve az altalam gyakran hasznalt “mindenhez erto magyar” kepet.
   A tulajdonosno mozgasserult testvere is a szallodaban lakott, sot mi tobb, a mellettem levo szobaban,  igy tobbszor megsporolva a felmenest a masodik emeletre, -ahol laktunk – gyakran felolem erdeklodtek utana : “lattam-e ot mostanaban” ezert vagy azert! Volt hogy harom napig sem mutatott eletjelt, ilyenkor flegman mindig az a viszont valasz jott: “biztosan meghalt mar”!
   Pedig  intenziv eletet elt amikor meg Del-Afrikaban lakott, tole tudtam meg mindezt, eloszor tobb mint testor volt, aztan lett negy felesege, majd szallodaja, rengeteg autoja, Ladatol a Porschen at a Lamborghini-ig. A Lada “fanoknak”nem arulnam el miket mondott arrol a “fos” autorol…
   A szobajaban tobbnyire az emlekeinek elt, falra akasztott, polcokra szort fenykepek hordoztak fennen eletszakaszainak momentumait, delceg kiallasanak, fegyveres testori multjanak bizonyitekait, elismereseit, seruleseit, igy elhetett egy fedel alatt, a dicso multba zarkozott jelen! Tobbnyire a szobaban fozott, ki nem mozdult, es ha egyszer felkelt, vagy az eletfunkcioival, vagy a DVD gyujtemenyevel -sok volt neki- szorakoztatta az egesz emelet mas programot beutemezett lakoit. A fizikai kozelsegbol adodoan gyakran hittem azt, hogy atlottek a szobamba, – be is szereztem egy golyo allo bomba not, a hozza valo mell-lennyel egyutt – vagy terrorista merenyloket bujtatnak ott, de a helikopter felszallas is tolem tortent… Hiaba, fenemod elethu volt a hifi hazimozija!  
    Egyszer csak arra lettem figyelmes, az ujsagok elektromosagy hirdeteseit bujja. Aztan kiderult, az ove tonkrement, es az uj 1600 £ koruli bekerulo arat sokallta. Igazabol nem ertettem miert, hiszen a hetkoznapi viseletkent rajta levo aranyak ossz mennyisege legalabb 4 meno rapperevel egyenerteku volt, az arabol pedig legalabb -csak saccolom- 8 agyat vasarolhatott volna…De nem tette!
    Helyette megkeresett engem, es megkerdezte: megneznem-e az agyat? Amig ki nem szereltem az agy mindent mozgato egyseget, es nem neztem bele, addig semmivel sem biztattam, csak magamat az olembe pottyant lehetoseg miatt. Egy szo mint szaz, a tavvezerelheto agy mechanikaja teljesen tropa lett, az elektronikai resz, a   mikrokapcsolokkal tulelte a majd 130 kilos ember osszehajtogatasi muveleteit.
Szerszamom szinte semmi volt, aztan a szalloda felterkepezese kozben itt is ott is talaltam hadra foghato dolgokat. A mechanikus reszt “fogorvosi furokeszulekkel”(Dremel) epitettem ujja, eszterga gepeket meghazudtoloan -igazi mernoki munka volt-, majd jo egy heti fusizas utan ossze is rakhattam.
    Az ujjaepult “gyalupadra” egy ev garanciat adtam, ami boven tulelte azt, es azota is hibatlanul mukodik. Noha a szellemi munkamert plusz fizetseget akkor meg nem kaptam, – bosszantott is – de kitoresi lehetoseget igen, es elismertseget a tovabbi munkaimat illetoen.
    Jack pedig mindig nekem szolt azutan, ha segitsegre volt szuksege. Kalandokban, humorban bovelkedtek azok az esetek is, talan majd azokrol is irok…!