Nem vitas, a ki nem mondott szavaknak -”ugye jol all?”-, erzeseknek, gondolatoknak -“kover vagyok?”-sulya, de legfokepp kovetkezmenyei – “ki telefonalt?“- vannak; tobbnyire negativak… Vajon hanyszor gondoljuk azt, tobbet er az elhallgatott, “befele nyelt”, rosszabb esetben massal megosztott szo -”el fogok valni!”-, mint az odavetett serto, netan az unalomig hasznalt, ertelmet vesztett, elcsepelt…Vagy csak egyszeruen a kevesebb tobb? Helyzete valogatja…
Bizonyara tradicionalis, tarsadalmi, genetikai gyokerei is vannak annak, hogy a ferfiak mindig mast mondanak, mint amit a Nok hallani szeretnenek! Vagy csak nem ugy,es annyiszor! Es raadasul fel sem tunik nekunk!
Az amerikai filmekben ugye milyen sokszor elhangzik a “szeretlek” szo, – a magyar hetkoznapokhoz kepest -, es ettol mar romantikusnak is hihetjuk a vizcsapot, amit a rendezo csepegtet felenk. Ellenben egy eszaki filmalkotasban az konnyen befagyhat! A minap hallottam, hogy: -“a sved feleseg megkerdezi az urat 10 eves hazassagi evfordulojukon: te miert csak amikor elvettel, mondtad azt utoljara, hogy szeretsz? Mire a ferj: legyel nyugodt, majd szolok amikor mar nem!“
Es vannak azok a kerdesek amikkel egyszeruen nem tudok mit kezdenei. Ilyenek peldaul az: “alszol mar…” kezdetuek!- Igen, tehat csak a valasz erejeig ebredtem fel…!
De a “mi volt rajta” kezdetueket sem tudom hova rakni, nyilvan azert, mert a ferfiak tobbnyire csupan csak a nezesukkel is el tudjak tavolitani azt, es bizonyara hamarabb megtortenik, mint a leltarbavetel! Hiaba, az, hogy milyen autoval erkezett, az megmarad…
Tudom, ha mindenki hasonloan gondolkodna, az lenne a vilag csodje! De aki meg onkritikat is gyakorol? Mint az a fiatal par, aki egymasba gabalyodva beszelget…
” Te most mire gondolsz? – Arra amire te…! – Nem szegyelled magad….!”
Eppen egy Mercedes-es kigyorsitas kozepen, amikor a fonokasszonyom kabrio kocsijanak nyomatekgorbejet probalgatta, es a gazpedalba taposas mellekhatasakent, az ules varrasaba szorulva lassan dus hajaba kapott a szel, es amikor azzal egyidoben en a“maradekot” is teljesen elveszitettem, pillantottunk meg egy, a jardan viragcsokorral – nem kaktusszal – baktato ferfit. Mondtam is -ram jellemzoen- a szeretett kedvesenek viszi! De szerinte tevedek, mert most fogja bejelenteni, hogy vege…Bevallom, erre a fordulatra nem szamitottam,mint ahogy azon kormanymozdulataira sem, ahogy probalt az uton maradni…!
Angliaban ahol legalabb annyi fodraszuzlet van mint kocsma -nalunk-, meglepve tapasztaltam mennyire nagy a forgalmuk. Abba mar bele sem merek gondolni, hogy azert jarnak oda a Nok sokszor ket naponta(!), mert igy a parhuzamosan futo hodoloknak nehezebb felismerniuk oket… Vagy ami igaz is lehetne, szeretik a kabriozast!
A szallodaban is dolgozott egy pakisztani osokkel biro csaj, aki mellesleg – mint kiderult – nekem is akart tetszeni – amit persze nem csodalok, teljesen megertek! Lehet ott rontottam el, hogy velemenyeztem a sokszor hetente, a felismerhetetlensegig valtoztatott “fizimiskajat” …? Felreertette a negativ bokjaimat?
Emlekszem, meg ovodas voltam, amikor kozvetito, szebb szoval “szovivo” utjan ertesultem hasonlokrol. Itt is egy harmadik fel volt aki beavatott a “titokba”, amit az a lengyel orvostanhallgato kozolt, aki szinten a hotelban dolgozott.
En pedig csak jot derultem az egeszen, hiszen mar Karinthy is megmondta: “ferfi es no sohasem erthetik meg egymast…” plane ha meg mas nyelvet is hasznalnak!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: