Ha nincsen Rolexed…

    Valahogy ugy alakult, Jack szomszedommal leginkabb akkor talalkoztam eloben, amikorra megunta az unasig ismert DVD gyujtemenyenek szunet nelkuli nezeset, netan felebredt rajta,  es surgos dolgara tekintettel, segitsegre szorult – wc papirt kert. A tulajdonosno batyjakent, o bizunyult a szalloda ilyeten legstabilabb fogyasztojanak, es a napi 1-2 guriga(!) az vagy elgurult, vagy tenylegesen, de felhasznalta… Ilyenkor, mar a feszultseg mentesebb,levezeto idoszakaban, sosem mulasztottam el lelkiismeretenek felkavarasat, az “ugye mukodik meg az elektromos agy?” kerdessel, de konkret valaszt sem varva, csak a foldrajz tudasomra hagyatkoztam – Skocia , Anglia resze…Persze azert neha beszelgettunk is, es lassan-lassan sajatos viszony alakult ki kozottunk.
    Ez a viszony meg nagyon az elejen tartott, mondhatni gyerekcipoben jart, amikor egy angliai este – ami a magyarhoz kepest nem csak az idoeltolodas okan, de szinte sosem akart eljonni – egve felejtette Mercedes-enek lampajat. Gondoltam, legalabb dolgoznak az elektronok is egy kicsit, igyhat nem szoltam. Mas se nagyon, de miutan  a recepciosnak feltunt, egy ket szemu UFO a biztonsagi kameran, – beazonositotta. Mondanom sem kell, a menetrendszeruen erkezo eso hajrajaban tortent mindez, igy Jack is borig azott, amig botjat is elhagyva megjarta – a parkolot. Megsajnaltam!
    Mint ahogyan azt a Skoda Felicia utasait is, akik mukedvelokent a havonkent, rendszeresen megrendezett, -puccos- orgona; zongora hangversenyre igyekeztek. En fedezekbol, a tetoablakom aldasos vedelme alatt neztem ki az esobe – varva a fejlemenyeket – , amig ok negyen, 80 eveshez meltoan, amugy oregesen de elegansan szalltak ki autojukbol. A bajt csak tetezte az ellenerdekelt eso, mely zaporra dagadt akkorra, es a meg uresen hagyott, valaszthato parkolohelyek csekely szama is, ahova a sofor kenyszerult. Mondanom sem kell, igen messzire kerultek a bejarattol! Egy sajatos verseny kezdodott el kozottuk, a “ki eri el az ajtot hamarabb“  cimmel…A feltetelek egyenlok voltak, mert akinek nem botja volt, az jarokeretet hasznalt! Nem tagadom, magam is vizes lettem – a nevetestol, aztan belegondoltam, en is leszek majd oreg – remelem -, csak annyi kulonbseggel, hogy az eszeveszett hajrazas helyett,hasonlo esetben,  a kocsiban maradtam volna…
    Az atlagos hetkoznapokban Jack – mozgaskorlatozott – leven az olyan mernoki precizitast igenylo munkakhoz kerte a segitsegemet, mint peldaul az egocsere, de a szamitogepen is allandoan alkotott, elpiszkalt valamit, alig gyoztuk helyrehozni – sokszor az internet szolgaltato sem…
    Amugy abszolute ide nem tartozoan jut eszembe annak az amerikai cowboynak az esete, aki beterve a kisvaros kocsmajaba, pisztolyat megporgetven, belelo a pultnal ucsorgo ferfi kalapjaba. I`m John!- mondja, es leul. Kisvartatva erkezik a kovetkezo onjelolt, es szinten lo egy golyot, a mar “szelelo” kalapba! A tobbiek pillantasatol kiserve, o is  bemutatkozik: I`m Jack! Most akar mehetnek en is a kocsmaba, de mivel nem iszok, csak jegyzetelek, igy kuldok valaki mast. Eppen, hogy belep, mar veszi is elo a fegyvert, a porgetestol a golyo is elszedul a tarban,majd belelo a ketlyukas kalapos ferfi fejebe! Mielott a bennlevok odafordulnanak, mar jon is a bemutatkozas: I`m  sorry!       Bocs(!)
    Jack “mindenperceit” a szobajaban elte, es mivel az egy emelettel alatta levo konyhaba sem igazan akarodzott lemennie, a mindennapjait is. Helyben fozott maganak, amolyan “english junk food“-okat. Sosem lehetett tudni elore, mikor ehezik meg, de a szalloda legrejtettebb zugaiba is eljuto etelszagbol itelve, allandoan az  lehetett… A szagelszivo halas szerepkorebe a szalloda lakoi karhoztattak, akiknek – mivel meg eletukben jo etel illatot nem erezhettek, kiveve mikor en foztem magamnak –  megjegyzesei mar-mar veszelyeztettek az uzleti terv megvalosulasat! Utana – egyfajta megoldaskent – viragillatba borult  a szalloda, annak fugvenyeben, milyen illatura csereltem az altalam felszerelt automata illatositokban a patronokat.
    Jack egyszer meghivott az egyik elelmiszer-beszerzo portyazasara. Kaptam is az alkalmon, mivel en hetente jartam, es eppen idoszeru volt! Az o ellatmanya  harom hetig birta. Jo magyar szokaskent az “every little helps” szlogen, meg is hatarozta a nalam addig szobajoheto boltok listajat, de most masfele vettuk az iranyt! Szo szerint, mert az altala egyedulikent ismert utvonalon lezarasok voltak, felvonulasok, a II. Vilaghaboruban elesett angol katonak tiszteletere. Eltevedtunk, de egy Mercedesben ulve, a varosnezes is csak kellemes lehet! Meg mielott elfogyott volna a benzinunk, megerkeztunk az Asda-hoz. Mozgasserult leven egy, – a biztonsagi or altal sebtiben elokeszitett – elektromos bevasarlo kocsira pattant, es elfeledve a loerok csokkeneset, kodde valt elottem…
    A hatalmas hypermarket tele volt emberekkel, raero vasarlokkal, onjelolt nyugdijas szaguldozokkal, es egy helyismeret nelkuli, a tomeggel egyedulikent szembe meno magyarral. Amikorra mar kezdtem megunni, hogy zommel masok hatarozzak meg  haladasi iranyomat, egy varazsutesre,mintha valaki meghallgatott volna, – hirtelen  mozdulatlanna valtak! Gondoltam is, “itt az ido, most vagy soha”, es amig ok egyhelyben allnak, addig gyorsan odaferek mindenhez, bevasarolok…Kezdett feltuno lenni, hogy amerre mentem mindenki all, de legfokepp neznek – engem, de azzal nyugtatgattam magam, en ide vasarolni jottem, nem szobrozni…
    Miutan az elektromos kocsi  – vegre vegleg – lelassult Jack alatt is, igy eselyt adva arra, hogy meglathassam, es ujbol osszefussunk, de a tortenteket firtatva, nem kerdeztem tole semmit. Miutan a fel boltot beraktuk a csomagtartojaba az en egy szatyrommal egyutt, hazafele beugrottunk meg egy 2 pence-el olcsobb benzint arulo kuthoz.
   Csak az esti hiradasokbol ertesultem arrol, hogy delben mindenki (!)nema vigyazban allassal emlekezett a haboru hosi halottaira! Mondtam is magamban, kellett nekem az oramat az iroasztalon hagyni…………