Kielegito munka?

    Talan nincs meg egy olyan szo, amelynek puszta emlitese annyira megosztana az emberiseget, rajta keresztul a tarsadalmakat, mi magunkat, – embereket. Tudvalevoleg, ferfitol es notol fuggetlenul letezik, ahogy kortol is, es elunk  vele, altala! Mindenkinek mast jelent, mert van olyan, aki minden nap elvezettel csinalja, -szotlanul- , netan szorakozik is kozben, es ahitattal beszel rola, ki kenyszerbol. De utalattal is lehet hozza viszonyulni. Van aki belemenekul, de az sem ritka, aki jo messzire tole! Egy biztos, valahol mindenkinek szuksege van ra, ambar nelkule lehet elni, – ami olykor eppolyan faraszto tud lenni -, de nem erdemes! Hianya, egy ido utan frusztraltsagot okoz6.  Igen,  a szexualis segedeszkozokrol fogok most megfeledkezni, es helyette, inkabb a  munkarol “ irdogalok “!
     A szallodaban ugye haromfele tipus letezik. Az egyik munkaltat, mig a masik munkalkodik, a “harmadik tipusu talalkozasokert“, a vendegek kegyeiert. Sokszor elofordult, hogy eme szerepek atfedtek egymast, egy picit felcserelodtek, de a kozos cel, a vendegek elegedett ittartozkodasaert, annak erdekeben sok mindent megtettunk. Vagy megsem? Vagy nem ugy sikerult?
    A tulajdonosno kedvenc idotoltese volt a barban, neha a recepcio elotti reszben valo uldogeles, ahol okosan hasznalta fel orokke adodo szabadidejet, a reggelizesre, a szobajukbol lejovo, vagy csak az ujonnan erkezo vendegekkel valo diskuralasra. Ilyenkor – erdeklodo termeszetebol adodoan -, a jo gazda okan, sok mindent megtudott az itt lakokrol, azok szokasairol, varhato igenyeikrol.
    Egy ilyen alkalommal tortent meg, amikor a hatterben dolgozok “mi“, es legfokepp o, nem tudtuk eldonteni, hogy a fiatal par holgy tagja vajon a pizsamajaban jott e le reggelizni “hajnali” fel 11-kor, vagy csak egyszeruen egy divatdiktatorral van dolgunk? Nem lehetett mast tenni, fogadtunk! Addig mindenki nyertesnek erezte magat, amig nem derult ki az igazsag. Ha rajtunk mulott volna, azota se… ,de a tulajdonosno birt (hiszen brit) magaval a legkevesbe!  Mintha hirtelen, valami surgos dolga akadt volna, – nem volt – el is indult, az idokozben a “kontinentalis reggelijukhoz” kezdo fiatal par asztala fele, es mellejuk erve, a ra oly jellemzo pislogas mentes,felhuzott szemoldoku pillantasaval folyamatosan stirolta a fogadas targyat! Mielott meg tul feltunove valt volna a nezesevel, es mivel meg nem volt meg a kielegito valasz, hirtelen sarkon fordult, de szemet tovabbra sem leveve az apro mintas ruhadarabokrol, udvariasan, a ruhaanyag fele nyulva, – abban bizva, hogy megerintheti az anyagat – feltette a kerdest!  Mellesleg a mi szemunk sarka is csak a fejlemenyekre tudott fokuszalni, de a kerdest meghallva, azonnal a latomezon tulra rebbentunk szet… En speciel vesztettem…!
    Egy masik alkalommal fiatal indiaiak erkeztek, es a taxijukbol kiszallva, – maguk mogott hagyvan  hatalmas borondjeiket – jottek be a recepciohoz, bejelentkezni. Mivel az indiai mernok lany most jart eloszor Angliaban, es  nem tudhatta tobbek kozott azt sem, hogy eppen a tulajdonosno serenykedik az adatai felvetelenel, indiabol hozott angolsagaval megkerte az ideiglenesen beugro “recepcios holgyet”: “ugyan hozza mar be a borondjeiket“…! “El lehet kepzelni, azt a szemelyt, aki eleteben meg a sajatjait sem vitte, nemhogy felemelte volna, hogy mutatkozott be neki“…?!
    A lakodalmak szallodai lebonyolitasa, minden oda beosztott, es abban  reszt vevo szemely reszerol nagyfoku figyelmet, es precizitast igenyelt. Az egy eletre,- “szerencsesebb esetben a mar  ketszer, haromszor(!)” – valasztott arak, ferjek, a pontos igenyeknek, kivanalmaknak megfeleloen, menetrend szerint “sodrodtak” az elore megirt, nekunk leosztott esemenyek forgatagaban. Sokszor hallottam, a mozgalmas, tancolgatos, lereszegedos est utan a masodik emeleti  naszutas szobalyukba visszatero, aludni keszulo(?) ifju part feljonni. Es tortenetesen nem csak azert, mert a szemkozti szobaban laktam. Hangjukat a folyosoi, lepcsozos, lihegesben rendszerint  mar el is veszitettek, amit az elottuk allo izgalmak helyett, inkabb tudok be a lepcsokon remego “karosszerianak“, azaz a holgyekre kulonosen jellemzo “toltottgalamb” futomunek! Tobbnyire  az agydekoraciomra pillantva jott vissza csak maradek hangjuk, amit a nagy meretu frottir torulkozokbol – hajokat formazva – magam hajtogattam nekik, a kozos evezeshez … De latva az utaslistat, es a maximalis terhelhetoseget, lassan felhagytam eme kiveteles, rendszeresen leket kapo ajandekommmal…
    Ha a naszejszakan nem is voltak kulonleges kivansagok, segitseg keresek, balesetek, – jelzem  a night manageri posztom miatt az is hozzam futott volna be(!) – de reggelre mar adodhattak…
    Vasarnapi inspekcioskent,  a koran kelesemnek, es a szallodai mukahoz valami egesz sajatsagos modon hozzaallo – amugy a recepciora beosztott – pakisztani csajnak koszonhettem eme tortenetet.
    Kijove sem feledtem el a “ ki koran kel, az este mar hasznalhatatlan “ mondas orokervenyuseget, es mivel egy gorbe delutant terveztem be magamnak ebedem utan, igy hat idejeben akartam nekikezdeni a lakodalom helyszineul szolgalo termek rendbetetelenek, kitakaritasanak. Ha mar a lengyel takaritono szokasos szabadnapja miatt, eme megtisztelo feladat reszemul jutott. Miket szoktam ilyenkor talalni? Majd egyszer leirom, de leszaggatott melltartohoz volt mar szerencsem…
     Szoval, csendben de csinaltam feladataimat a maga sorrendisegeben, amikor  feltunt, a lassan nyiladozo, ebredezo szallodaban – rajtam kivul – nincs mas hadrafoghato, eletjelt mutato szemelyzet. Jelzem, a felismeres hatasakent, mindjart ket ember is osztozhatott volna a vernyomasom ertekebol! Igy volt ez – sajnos tobbszor elofordultan –  minden olyan esetben, amikor  az “ egyszeruen, ma nincs kedvem bemenni dolgozni  “ tipusu mondatok felulemelkedtek a kotelessegeken, es ujfent agyba taszitottak megfogalmazojukat! Es meg ez a pakisztani csaj volt belem esve…!? Amit az o szemszogebol nezve persze teljesen megertettem, de az en szemszogem ilyenkor folyamatosan irta le a 360 fokot – a meregtol, es nem kertem belole!
    Nem volt mas lehetosegem, beosztottam magam recepciosnak. “Pechemre“, nem volt olyan munka, amit ne tudtam volna megcsinalni, es mint ilyenek, az alap karbantartoi feladataimon tul, ezek meg valtozatosabba tettek az amugy is valtozatos reszortjaimat.
Kinyitottam a hotelt, bart, felkeszultem a reggelizteteshez, kavet, teat foztem, ahogy magamat is le…!
    Csongott a telefon! Latom am, a naszutas lakosztalybol keresnek, es miutan kapcsoltam oket – hozzam -, beszelgetni kezdtunk. Nyilvan nagyon ehesek lehettek mar, mert korgo gyomorral, rogton a reggelire tertek, azaz, hogy hol van a reggeli…? A homlokomon tetten erheto, es a torolgetesek ellenere hebe-hoba ujraformalodo vizcseppek ellenere, koszonetet mondva gyorsasagomnak, nagy megnyugvassal valaszolhattam vissza: “ itt a foldszinti barban”!  Nem ertettuk meg egymast! Amig ok fenn akartak reggelizni, addig en ragaszkodtam a lenti eshetoseghez, es turelmet kertem – ami ekkorra mar mindket reszrol hianycikk volt!
    Probaltam a lakodalom reszletes forgatokonyvet megkeresni, de mivel semmi erre vonatkozo jelet nem talaltam, felhivtam a tulajdonosnot. Lovas nemzet ide vagy oda, jeleztem, egy fenekkel ennyi lovat mar nem tudok megulni!
    Kiderult, valoban “ agybareggeli” volt az egyezseg, amit o, es az infot almaiba zaro pakisztani woman ismerhetett csak. Mentve a menthetot atviharzott, es hirtelen otleteleseinek koszonhetoen ugy megpakolta a talcakat eheto cuccokkal, mintha mindaz az utolagos engesztelest szolgalna, es azt csak par meterrel kellett volna ket embernek arreb tenni!  Foleg nem a masodikra felvinni – egyszal nekem!
    Mire a rengeteg ajton athamoztam magam, es kezdodo izomlazzal ott alltam a naszutas lakosztaly ajtajanal, kopogas utani bebocsatast varva, egy kamikaze legy eppen lestoppolta maganak a narancslevet. Roppalyajat nezve -szerintem – csak furodni akart, de uszastudas nelkul azonnal belefulladt! Nem tudom melyik “halal” a jobb, de az otthoni magyar legyek sem jarnak jobban, amikor a hatukon porogve, a mellejuk szallo egeszsegesek kerdesere csak imigyen felelnek: “ Mi ez, break?”  – Nem, Chemotox…!  
    Szoval ott varom az ajto kinyitasat, egyenesen talcan kinalva fel a narancslebe fulladt legyet, a tobbi raadas finomsaggal! Meg majd azt gondoljak,  annak kovetkezmenyekent tettem bele, miutan olyan jot beszelgettunk… Nem kockaztathattam! Felemelt terdemre raktam az “emberes talcat“,es mikozben egyensulyoztam, probaltam ujjaim koze fogni az onnan minduntalan kicsusszano hartyasszarnyut!
    Ajtonyitaskor az ujdonsult feleseg az agyban vart meg engem(?) – vagy inkabb a  reggelit(!) -, es azt, a tustent tustenkedo, papucsban izgo-mozgo ferjevel szolgaltatta fel!
En pedig, mint aki jol vegezte dolgat, vagy inkabb a halaszatot, narancsletol csopogo, diadalittas ujjaim koze szoritott leggyel tavoztam a szobabol, “ Jo etvagyat! “ kivanva a reggelijukhoz!