Laura es az igazsag…

   Az elet nagy kerdesei, sokszor csak kimondatlanul, cselekveseinkbe “irodottan” jelennek meg. Tobbnyire a pillanat heveben formalodnak, amolyan tudat alatt, es ha az bennunk is motoszkal egy darabig, csak szemelyisegunket befolyasoljak – valamilyen iranyba. De mi van ha kimondjuk, netan meg a valaszt sem sajnaljuk ra? Az aztan a kuriozum, es a testi-lelki felszabadulasunk katarzisa, meg ha az egy pillanatig is tart! Igy tortenetbe ontve pedig orokke!
    Mindig is tudtam, az elet egy nagy “igazsagoszto“! Van akinek – helyzetebol adodoan – csak modjaval csepegteti a szerumot, es van akire razudul az egesz – amugy intravenasan – de az “i” betu nelkul eloknek is eljon egyszer…Arra meg vegkepp nem gondoltam, hogy egy artatlannak tuno butorvasarlas, es az automatikusan hozza kapcsolodo “herce-hurca” ekkora melyenszanto igazsagokat szakit majd ki, a projektben resztvevo harom ferfi, jelesul a ferj, Shrek, es jomagam lelkebol!
    Minden bajok forrasa, a fogyasztoi tarsadalmak egyik iratlan szabalyszerusegebol volt eredeztetheto, no meg az ezt eletben tarto, es neha kiszamithatatlan G pontbol, amit a nok utan egyszeruen csak igy hivnak: “shoppinG”!
   Labbuszos csaszkalasaim soran, magam is tobbszor lattam, a szallitok erkezeseig utcara kirakott, kidobasra iteltetett, teljesen ujszerunek hato butorokat, melyek folott a csaladi statarium itelkezhetett! A vadirat szukszavusaga szerint, a “trendisegnek” estek aldozatul.
A meg hibatlan, immar a szabadlevegon lelegzo lakberendezesi targyak lelkivilagat az a  maskeppen gondolkodas sem enyhitette, amivel ellenpoluskent en minden kacatomhoz ragaszkodom. Nyilvan az emlekeim, es a hozza vezeto ut okan!
    Megtudtam, hogy itt Angliaban legalabb ot evente illik ujra cserelni a butorokat -is, mert ugye nem csak a szinek valtoznak, hanem vele egyutt a formak! Es milyen igaz lehetne ez a hazassagra, foleg amikor amolyan negativ hozomanykent, a lila kod felszallasa utan, marad nekunk egy Bernathegyi Boriskank!
    A hotelba szamolatlan erkeztek a reklamkiadvanyok, szorolapok, ahogyan az ujsagok is. Szamtalan muris helyzet adodott viszont abbol, ahogyan a “postas mazsola” eloszor meg allva, rutinbol, a megszokott helyen kereste a fobejarati ajto bedobonyilasat – majd miutan megtalalta, nem hitt a szemenek… (A rutinos rokak eppen ezert csongettek be.) Miutan sokszor percekig, szinte  hasonfekvo pozban, csusztatgatta at az erkezett kuldemenyeket belulre, addigra mindig feltunt valakinek a szemelyzetbol. “ Je, mar megint itt van a negykezlab postas!“ Mire befejezte, altalaban kinyitottuk az ajtot…
    A levelek szortirozasat tobbnyire a fonokasszony vegezte, igazabol sokat nem pepecselt veluk, “ez mind szemet” felkialtassal dobta ki oket a kukaba. Csak igy fordulhatott elo, “talan az alapos valogatasnak koszonhetoen“, hogy egy-ket hivatalos level nem erkezett meg…Ellenben szaporodtak a butorkatalogusok!  
   Ha valaki – kiutazasom elott – tolem erdeklodott volna, hogy valojaban ki is az a Laura Ashley, nyilvanvaloan visszakerdezek:  ebedre vagy vacsorara? De kinn elve annyival azert arnyaltabb lett az ebbeli ismeretanyagom, hogy el tudtam igazodni az itteni sznoberian. Legfokepp azokon a neveken, akik mint gyarto: a hasonszoru darabokat osszehasonlitva tobbszoroset kerhettek el a termekukert cserebe, a nev marketing erejenek hasznalata es a hozza jaro korites altal, es mint vasarlo: akinek lelki megnyugvast ad pl. az aktualis butor egyedisege, es kielegulest az erte kifizetendo jelentos ellenertek.
   Furcsamod, csak az nem ertesult a majdani butorvasarlasrol aki nem lakott itt a szallodaban, de erre sem eskudnek meg! Lassan mindent, es mindenkit athatott az a fajta izgatottsag, amit ma mar csak a “szuz lany erezhet a naszelyszakajan” – vagy mar az se…  Mi mindnyajan butorvasarlasi lazban egtunk, koszonhetoen a folyamatosan felenk csepegtetett hireknek. A szoba lecentizese utani meretre gyartasrol eppugy tudtunk, mint a varva vart kiszallitas pontos datumarol. Szo se rola, mint egy Ferrarinal, jol megvarakoztattak a jovobeli tulajdonosokat!  
   Titokban nem lehetett tartani a megerkezest sem, hiszen a nagy teherauto rakomanyanak tisztes sulyat adta az utca nepenek is szolo feliratozas. En ugy tudtam, a hazukhoz valo kiszallitas resze a koltsegeknek, ami teljes kicsomagolassal, tetthelyre beallitassal parosul majd, de valamiert nem igy tortent. A fodarabot, a ruhasszekrenyt visszahoztak a szallodaba…
   Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, senki sem merte szobahozni a mierteket, foleg az elozmenyek utan, de teoriakat azert gyartottunk! Ahogy telt mult az ido, lassan kiderultek a butorvasarlas okozta csendszunetek, “ne szolj hozzamok”, lelki karcolatok, mert miutan a feledes homalyaba merultek, a fonokasszony az en segitsegemet kerte. Erdekes mod, a ferj megkerulesevel tette mindezt, ambar nem ez volt az egyeduli eset, hogy tudtam a masik fel allasfoglalasarol is – jelen esetben ki akart maradni az egeszbol! Ugyanis amikor a szallitok megtudtak, hogy hova kellene felvinniuk a szekrenyt, a gondolattol is servet, az elkepzelestol plane trombozist kaptak, es azonnal nemet mondtak. A ferj pedig egyutterzoen ervelt a servek, es a felesege ellen azzal,hogy megtamogatta a szallitok viszakozasat. Mert szerinte sem lehet oda felvinni, sot be sem ferne oda!
    Meg mielott palcat tortem volna egyik es a masik velemenye folott, en mindig annak hittem amit lattam. Es most azt lattam, hogy az elottem levo becsomagolt szekreny hullampapirjan, fejjel lefele, egy 80-as szam van. Mint netto suly! A fonokasszony annyira akart segedkezni a butora megforditasaban, hogy minduntalan rossz helyre allt. Nyilvan feltette! Meg jo, hogy el tudtam kuldeni a kritikus pillanatokban, es nem borult ra, de egyedul, szepen megforditottam. Hiaba, a valltomeseimnek most hasznat vettem! Aztan kicsomagoltam, es hogy konnyitsek a sulyan, lecsupaszitottam, majd elokeszitettem a szallitashoz.
    Addigra a ferj is belatta, a lakasra szallitasban – mint sofor –  muszaj lesz besegitenie, es a recepcios kollega – mint masodik fogd meg legeny – jott meg cipekedni,- no nem onszantabol. “Shrek”, a maga bo 100 kilojaval, kaphato volt minden ilyen feladatra, csak amig az addigi eles beveteseinken, – helytallva o az egyik vegen – mar patakokka duzzasztotta homlokan az izzadtsag csermelyeit, es extra levego utan kapkodott, addig en kiszaradva, lattatva a fizikumbeli kulonbozosegeket, altalaban dalra, de legfokepp futyoreszesre fakadtam…
   Az angliara oly jellemzo “semi detached houses“-ok, ( tarsashazak ) jellemzoen 40-60 evesek. Mentesek mindenfajta hivalkodottsagtol, kivulrol semmi nem arulja el a bennuk lakok tarsadalmi helyzetet, mivel a cipeszek legnagyobb oromere “egy kaptafara keszultek”. Leginkabb a celszeruseg jellemzi oket, ahova lakoik, munkajuk vegeztevel tobbnyire csak aludni jarnak vissza, es igy csukott szemmel nezve, a feltunoen  kis belmerettel sem foglalkoznak mar… A szabadsagerzetuket nagyban kiboviti viszont a viragos, mindig zoldello kert, ahol az itthoni megszokastol elteroen, a verebek jelentos kisebbsegben vannak. Hiaba, a rigok is a kiszamithato gazda(g)sagra buknak!
   Az elso nehezseget a szuk lepcso jelentette. A rubik kockat megszegyenito butor-forgatasunknak hala, konnyeden fel is jutottunk vele az elso lepcso forduloig, ahonnan nezve mar kozel volt az ajto, kesobbi nehezsegeink forrasa. A korlat is ludas volt benne, mert hiaba voltunk mar az emeleten, az minduntalan kozbe jott…
    Mint abban a viccben is melyben a noi labak beszelgetnek. “Na, – mondja az egyik – ma ismet egymas mellett alszunk majd! Hacsak – szolal meg a masik – nem jon kozbe semmi…”
    Akarhogy is probalkoztunk, lassan magam is kifogytam a kiprobalhato otletekbol de a butor azert sem akart befordulni a szobaba! Ritkan adom fel, de most kenytelen voltam. Sem a butorban nem akartam kart tenni, foleg a korlatot atalakitani, ! A felkert feladatom teljesitese felett erzett hiabavalosagomban, elkeseredesemben, lemertem a szuksegesen hianyzo, eppen nem letezo helyet, ami ird, es mond: 20 mm(!) volt! Ennyi hianyzott volna a boldogsaghoz!
    Fejunket lehorgasztva, boldogtalanul de legfokepp szotlanul autoztunk vissza a szallodaba, kolonckent magunk utan huzva az utanfuton tronolo minden bajok forrasat, a meretre gyartott dragasagot. Vegig meredten bamultunk magunk ele, mikozben mindegyikonk meg volt gyozodve a sajat maga igazarol. A ferj ugye megmondta, en megbizonyosodtam, Shrek pedig elfogadta mindazt, amit mi mondtunk, raadaskent meg servet sem kapott.
    Az egesz kuldetesunk helyzeten a fonokasszony sokatmondo pillantasa sem segitett, csak rontott rajta – latva a harcban elesett vitezek kepet – ahogy visszatertunk  kiindulasi bazisunkra. Es mi, amugy is sokat turo ferfiak, ott helyben megfogalmaztuk mindazt, ami az ok-okozathoz vezetett, azaz “igazsagosztoi” magassagokba emelkedtunk.
    Erdekes mod, a ferj kezdte: Egyik jo baratja elettortenet hozta elo, aki nemreg valt el. Buslakodas helyett vasarolt  egy nagymotort, amely segitsegevel hamarosan visszanyerte hazassag elott szerzett, de legfokepp erzett szabadsagat!   
   “Fiuk” – kezdett bele a monologjaba – es kello hosszusagu hatasszunetet tartott, hogy minimum kivancsiak legyunk a folytatasra: “ahhoz, hogy szabad legyel, nagymotort kell venned!” Shrek is elgondolkodott, majd atveve a szunet figyelemcsigazo hatasat, nagy levegot veve, szinten megszolalt: “ en ezert lettem buzi! ” Aztan mar mindannyian rohogve, magam is hozzatettem sajatomat: ” en meg ezert nem nosultem meg meg !“
Kinunkban felszabadultan nevettunk, es probaltunk fatylat boritani a mogottunk levo sikertelen par  oranak!
    Ezek utan valt erthetove szamomra, miert is hasznalta a ferj felvaltva, parhuzamosan meglevo ket nagymotorjat, es belegondoltam, lehet ebben valami! Hiszen az en Simsonom is mennyire hianyzik mar…?!