Feleseg+Feleseg = Egeszseg

   Sok olyan helyzet, beidegzodes, reflexio, adodhat egy ember eleteben, amit felcseperedesunk soran, egyszeruen csak ugy, tudat alatt magunkba egettunk, es amelyeket az arra alkalmas pillanatban,  neha onismeretunket is megbuktatva, vedekezes keppen elorantunk.  Ki ne hallott volna mar a “feherkopeny hipertoniarol” amit sokan – vizsgalatok nelkul -gondolati sikon is annyira magukeva tesznek, hogy lassan jegyzett nepbetegsegge valik. Az ettol valo megszabadulasunk eselye pedig, erettebbe valasunkkal, statisztikailag kimutathato modon immar a nullahoz, annak is az abszolut tipusahoz kozelit. De ferfitarsaimnak gyogyirkent mast se emlitsek, mint a rettegett “meteurologust“, akinek hallatan nincs az a fenyes Nap ami az ilyenkor romokban hevero ferfiui onertekeles borus felhoit atlyukassza…
   Bizonyara a gyerekkori traumak, megelt helyzetek juttathatnak ide bennunket. Jol emlekszem meg a kotelezoen adando vedooltasok rendszerere, amikor elsos letemre az injekcios tu hallatan, de legfokepp annak elokerulesere, e sorok jegyzoje is fogocskat rendezett az orvosi asztal korul…Hiaba no, a tulero gyozott  de ha johiszemuen nem tolom le elotte a nadragom – nehezitve az amugy is kilatastalan helyzetemen – a mai napig sem kapnak el!
   Persze ez a tutol felo fobiam lassan, de megszunni latszott. Ehhez kellett a gimnazista let, es az aktualis rendszer altal sugallt felnotte valas hamis kepzete – a sorozas. Mivel mindenki, hozzam hasonloan felelossegteljesen elte meg eletenek eme meghatarozo merfoldkovet, a sulyahoz merten igen komoly rendori biztositast, felvezetest kaptunk, az ehhez dukalo kulonvonattal egyutt.  A begyujtesunk helyszineul szolgalo “barakk-ot”, azaz a varosi muvelodesi hazat hermetikusan lezartak, a katonai eloljarok nyilvanvaloan csak a bezartsag erzet majdani, szamunkra itt elozetesen adagolt hatasat teszteltek… Az adatfelvetelek utan sorba kellett allnunk, es a mar akkor is szarnyukat bontogato, hangosnak latszo klanok egyszeruen kibereltek maguknak az elso helyeket. Az arany kozeputat valasztva foglaltam el  a magamet, de amikor a csinos noverkek felfedtek valodi enjuket, “miszeint hagymas ver lesz az ebed”, hirtelen az elso sorba keveredtem. Taktikat kellett valtanom, hiszen mar nem azonosulhattam az elottem addig allok szellemi megtorpanasaval, azzal, amit magam is hetevesen kepviseltem. Amolyan berepulo pilotava valtam, es ezennel elindultam a felelmeim lekuzdesenek utjan!
   Amugy a sorozasnak volt meg egy bennunket ferfiakat sokaig elkisero mozzanata, amikor “a bizottsag” ele kellett allnunk alkalmi kosztumunkben. Az Adam altal tervezett, femjelzett “borszerkot”,  szerintem az Evat semmi penzert nem valasztando, zart asztal moge bujt ferfiak(?) pontoztak… Sose felejtem el azokat a fejeket, akik ahelyett hogy a szemunkbe neztek volna, -minimum becsukott szajjal -, az “altajon idoztek“. Jomagam el is kuldtem oket oda, igen, Belso-Azsiaba! Aztan ertelmet kaptak az altalunk eleddig cekcualis tulfutottsegukrol sem ismert mondokak, mint peldaul az ”erre csorog a dio, arra meg a mogyoro!”
   Sosem tartoztam a gyogyszergyarak nagy fogyasztoi, tamogatoi koze, mivel inkabb a testunk termeszetes vedekezo kepessegeben hiszek – egy hatarig. De mivel most tobb hatar atlepesere keszultem, jelesul Angliaba, racionalisabban kellett a temat megkozelitenem. Gyermekkorom ota ismert haziorvosunk segitett egy minden korulmenyek kozott bevetheto tablettas vedelem felallitasaban, a leggyakrabban elofordulo nyavalyak majdani kivedesere.
   Hiszen ki ne hallott volna mar olyan elmenybeszamolot a turistak szajabol, akik a nyaralasuk kezdetere csak diszkret tapintatbol nem akartak emlekezni?! Pedig ez a titkolozas a civilizalt orszagokba latogatoknal is fennallhat, amikor egy orszagspecifikus, gasztronomiai kuriozum elfogyasztasat koveto pozitiv elmeny,- negativba fordul at! Mindez annyira hirtelen torhet elo, hogy nem csak a felhotlen nyaralast tudja megpecsetelni itt-ott, hanem az odaig vezeto utat… Marmint a wc-ig! A napi ketszeri odaulesnel pedig mi lehet rosszabb, ha hajnali negytol este hatig, es este hattol hajnali negyig tart!
   Hazigazdamek eppen ezert tobbnyire kakukktojaskent tekintettek ram, mivel sosem tudhattak mikor kostolom meg mar vegre a szallodai konyhaban keszult, nekunk kinalgatott remekeket. Persze ettem en abbol, csak sosem degeszre es foleg nem ures hasra, amolyan csipegetosen, modjaval kostolgatva, mivel biztos pontkent tudtam: az en konyhamban hazai, altalam utanzott izek varnak!
   Egy szo mint szaz, az egeszseg £-os! Magam is csodajara jartam annak, hogy semmifele hianybetegseg, ugymint “zsebkenditisz”, “honvagyandusz” nem kerulgetett, annak ellenere, hogy az ezeket nagy ivben legyozo “leteperin” tablettaimat meg otthon is hagytam, a rosszkedvet “levakarin” pirulakkal egyetemben!
De az igazat megvallva nem is nagyon hianyoztak, mivel a szalloda mindennapjai szamomra folyamatosan szolgaltattak az intravenas feltoltodest, a masfajta hozzaallas generalta – keptelenebbnel keptelenebb – helyzeteket, melyeknek a megelesen tul – egyfajta hozomanykent – makk egeszseges maradhattam. A folytonossagot biztositva, a sokszinu vendegkor pedig dugohuzas nelkul valt a pezsges garanciajava, a tulajdonosok es a kiszolgalo szemelyzet teremtette – mindent a vendegert – hozzaallasban, millioben, allando humorba agyazottan.
   Azok a gyakori periodusok sem szamitottak ettol elteroeknek, amikor a nagyfonok-asszony nelkul maradtunk. Amig o es ferje nyaralasra forditotta a megtermelt extra profitot, mi mindnyajan tudtuk feladatainkat. En ilyenkor ketlakiva valtam, mert a spanielek csak velem tudtak vigasztalodni  tavolletuk ideje alatt – bar nekem azert lettek volna egyeb otleteim.
   A szallodaban altalaban olyan munkalatokhoz fogtam ilyenkor, melyeket kifejezetten ezekre az alkalmakra tartogattam, es negy orankent abba tudtam hagyni. Nem az unalomba fulladas, hanem a kutyak miatt! Konkretan a balterem futesenek hatasfokjavitasat vegeztem, nemi asztaloskodassal fuszerezve, javitva ezzel a terem felfuteskori hoaramlasi tulajdonsagait. A cel erdekeben tele voltam otletekkel, hova-tovabb elektromos szerszamokkal, amelyek nelkul dolgozni lehet, csak ma mar nem erdemes!
   Egy ilyen alkalomkor, epp a porgesbol kivont routert tettem le kierdemelt pihenojet megkezdeni, amikor a munka idejen meg hasznalt, es fixen allo tavtartoja belazult. Mielott az teljesen kieshetett volna, reflexbol odakaptam, es a vele egyutt tovabbcsuszo kezemen ertelmet nyert a gep nevenek magyar forditasa. A nalunk ujjmarokent ismert keszuleknek ettol kezdve akar en is lehettem volna a nevadoja…!   
   Igazabol, “az egy pillanatra besotetedesen tul” semmit nem ereztem, avagy talan megis! Azt a szervatultetest, melynek eredmenyekent a szivem eredeti helyerol, bal kezem kozepso ujjaba vandorolt. Mire tekintetemmel vegigkovettem az egesz folyamatot, a “piros festek” mar javaban sirt – helyettem! Erdekes modon, azonnal el is felejtettem az addig hasznalt angolt, foleg azt, hogy hol vagyok, mert a gondolkodasom abban a szent szurasban magyarra valtott!  Majd  felkialtasomat kovetoen, izes beszedre…
   A nagytermet eppen akkor atszelo recepciosunkat is hiaba lattam meg  – nyilvan o engem hamarabb – mert segitsegnyujtas helyett, inkabb menekulore fogta! Lehetett itt aztan lengyel orvostan hallgato is a szallodaban, – nyari munkat vallalva – ha az elsodleges elsosegelyt megiscsak magamnak kellett megadnom! Tudtam, a legnehezebb feladat sajat magam felmosasa lett volna, igy az odavezeto ut vekony mezsgyejen egyensulyozva probaltam nem odaerni! Ugy-amennyire ellattam magam, gyorsan lefedve a serult reszt, – ne is lassam – es mely levegovetelekkel parhuzamosan  inkabb lelkivilagom kenegeteset vegeztem, amit – utolag bevallhatok – porsche lett! Nyilvan azert, mert a magam es a ferfiakra amugy jellemzo, panikkal atitatott fantazialasnak koszonhetoen olyan helyekre juthattam el, ahova meg nem szerettem volna. Igyhat rovid utvonaltervezes utan ugy dontottem, inkabb meglatogatom a Trafford Hospitalt, mihamarabb onkent, semmint kesobb, – tudtomon kivul!
    Gyalog mentem, mert azon tul, hogy csak jo fel oras setara volt a korhaz, legalabb a kozlekedesre figyeltem, es ez elnyomta egyebiranyu gondolataimat. Megerkezve, hiaba is kerestem volna a magyar szemnek megszokott korhaz kepet, epulet komplexumot, teljesen mas fogadott. Emberibb. Mire kiigazodtam a jelolesrendszeren, es megkerestem az ugyeletet, mar javaban  este volt, majd helyet foglaltam az eloterben.
   Nem voltam egyedul. Folyamatosan jottek a balszerencses napot kifogok, az ellatasra szorulo elesettek – valoszinuleg toressel, de feltunt, hozzam elteroen, valamennyien kiserovel. Latva mindenkin a fajdalom elviselesenek emberi , szemelyre szabott egyedi praktikait, az az erzesem tamadt, a tobbieknek mintha jobban fajna! Mert amig ok tobbnyire magukkal voltak elfoglalva es uveges tekintetukkel, osszeszoritott fogakkal leginkabb mereven maguk ele neztek, nekem volt idom rajuk! Attol meg plane nem kellett tartanom, hogy osszeutkozzon a tekintetunk!
    Lassan mar ott tartottam, “ na jol van akkor, en megyek is vissza dolgomra…” mert nincs nekem semmi bajom! Hasonlokat utoljara az otthoni fogorvosi varoteremben uldogelve ereztem, annyival kiegeszitve, hogy ott a masokra valo ranezes, tenyleg alapbol tilos! Ha ez megis valamiert megtortenik, akkor utolag ne csodalkozzon rajta senki, ha a masik fel rogton feljogositva erzi magat, hogy megelozve fogorvosat, hirtelen szerzett aldozatanak nyissa ki szajat, hogy aztan berakott ujjaval kotoraszva mutathassa be a meg meglevo odvasakat…!
      Ramneztek! Egy kek ruhaba oltozott korhazi alkalmazott – holgy -vallalta fel vegre a szemkontaktust, aki a szukseges adatfelveteleken tul, az ujjamat is atkototte – mar nagyon ideje volt – es kedvesen, immar hivatalosan is varolistara tett. Eredmenyekent tovabb uldogelhettem a jellegeben semmit sem valtozott varoban.
   Sebesulesunknek megfeleloen szamitogepes skatulyaba kerultunk, melyeket feldolgozva jottek kesobb majd elenk -nevunkon szolitva-  a problemankat megoldo orvosok. Az idokozben normalizalodott pulzusszamomat csak az emelte meg, hogy belegondoltam a nevem majdani visszahallasaba, angol kiejtesebe! “Lehet, mar szolitottak is, csak nekem fel sem tunt?” Amikor a kovetkezo paciens felolvasott nevet hallottam – es senki sem vallalta fel sajatjanak- hirtelen felalltam, es mint akit igy hivnak mentem el a kezeloorvossal addig a pontig, ahonnan meg volt visszaut! Azaz ellenorizni lehetett a “felrehallasomat”, a varolistan  levo szemelyeket. Egy kis nevbetuzest kovetoen megnyugtattak, ez itt Anglia, az en idom meg nem jott el!
   A varoteremben levo futoszoveg – immar unalmamban olvasva – amugy folyamatosan informalt minden betevedot, a korhaz, es a beteg kotelessegeirol. E szerint harom oran belul kellett ellatniuk, amibe – utolag bevallhatom  -, meg boven belefertem.
Egy pakisztani orvoshoz kerultem, aki vegre ellatta a bajom(!), es megnyugtatott az ujjpercemet illetoen. A magyar egeszsegugyrol valo beszelgetes utan, pedig egy akkora tetanust nyomott belem, aminek hatoanyagaval egesz eletem vegeig gazdalkodhatok majd! Frissen, szakszeruen bekotott ujjamat egnek emelve pedig ugy neztem ki, mintha mast sem akarnek mutatni, mint azt a jol bevalt, mindenhol ertett “nemzetkozi egyezmenyes jelet”!
   Ennyire zsufolt nap utan, tertem vissza a lakasra, ahol a kutyak szo szerint nekem estek, szamonkerve az elmaradt 5 orai vacsorajukat – este fel nyolckor. Mivel mar megszolalni sem volt kedvem, egyszeruen csak beintettem nekik – az ujjammal!  Hatasosnak bizonyulhatott, mert  kesobb minduntalan elnezest akartak kerni meggondolatlan viselkedesukert, megbocsatasommal kieroszakolva tolem az elmaradhatatlan esti jatekot…