1 Maninchester....

   Ki ne emlekezne azokra a koltoi kerdesekre, amelyek felcseperedesunk soran, vegtelenitett lemezkent megannyiszor elhangzottak? Most nem a “ Mikor nosulsz mar meg/mesz ferjhez…?”  cimu osfelvetesekre, hanem a  “ Mi szeretnel lenni ha nagy leszel?” kezdetuekre gondolok, melyek az elso mondatformalasi kepessegunk birtokaban, bizony-bizony, az esetek nagy szazalekaban, az akkori lehetosegeink, kornyezetunk lenyomata, “korkepe” volt.
   A kronikak hetvenes eveket irtak ekkor. Epitettuk a rendszer “magos Deva varat”!  Magam is az akkori sztarszakmak kozul valasztottam, nem is akartam  mas lenni mint mozdonyvezeto, teherauto vezeto. A vasutas szakma ellenben, mar akkor is, tobb szempontbol  megosztott engem, gyanusnak tunt, kulonosen a masiniszta, akit mindig orok vesztesnek hittem. Allandoan kirohant a vonathoz, meg integetett is neki,- hogy varja meg -, de allandoan lemaradt rola…Idegorlo foglalkozas -gondoltam-, ami arthat bimbozo pozitiv eletszemleletemnek, gondolkodasomnak, a nyugodt testi-lelki fejlodesemnek…
Amugy kisgyermekkent, sokszor megcsodal6tam a kozelunkben levo allomason atrobogo, meg-megallo vonatokat, melyek a gozmozdonyok hetyke fustjet eregetve olyan volt, mint ma egy kisebb foku kornyezetszennyezes, de az akkori almaim netovabbja.
   Emlekszem a  bakter meg ott lakott a vasut mellett, aki hallvan a vonat kozeledtet jelzo telefon csorgeseit, tekergette a sorompot fel-le! Mar ha idejeben odaert… Sokszor lattam atletakat megszegyenito futasat, es olyankor villanymotor kezevel versenyeztette magat, a vonattal…Pechjere, azon mit sem sejto autosok, kerekparosok  veszitettek az ugyon, akiket a derult egbol leeso sorompo ket aga koze zart, – jobbesetben -, ha eppen nem kupan nyomta oket ….
   Kesobbiekben, tanulmanyaim soran, egy almosito irodalom ora sem adott hozza elkepzeleseimhez, a “mive is valjak” kerdesben, igy “ tuzolto se lettem, ahogyan vadakat terelo juhasz…” sem!
   A mai gyerekek a tv-n szocializalodnak, es a kornyezeti artalmaknak megfeleloen ma leginkabb celebek, ugyvezetok, modellek,  akarnak lenni, felteve, ha “Gyozik-e” kitartassal! A reklamok is ludasak lehetnek ebben, melyekben mindenki sikeres, boldog, amolyan trendi, es a valosagtol elrugaszkodott!
   Tudom, a televizio mindig is nagy befolyasolo tenyezo volt! Szemelyes elmenyem annak idejen, ( 80-as evek eleje ) egy orszagos nyilvanossagot kapo muvelodesi haz keresztelojenek, es a “Bartok centenariumi” ev megunneplesenek, osszekapcsolasabol adodott. Mivel Bartok Bela is gyujtogeto eletmodott folytatott itt a kornyeken,- peldat mutatva a mai kor elkeseredett emberenek – telepulesunk nagyszabasu musorral keszult – ha mar “jon az MTV is” …  Magam is enekkarban enekeltem akkor, – mai hangommal ez elkepzelhetetlen lenne – de az egeszbol a szobor avatas lett a legnagyobb esemeny. Nagyon izgultunk, es erre csak az tett ra egy lapattal, amikor a tevesek felkapcsoltak a reflektorokat… Tobben hirtelen belazasodtak, de meg mielott orvoshoz mentunk volna, beazonositottak : a “lampalaz” terjed! Az elso koszorut en vittem, az egyik iskolat kepviselve mire az utanam jovo “jo diak” megelozott vele – elesett …
   Felsofoku tanulmanyaim kozepette, minden lehetoseget kihasznaltunk a magunk, es leginkabb a buxak megtomesere, azaz ugrottunk mindenre… A gepeszeti tanmuhelyben eppen filmfelvetelre kerestek vallalkozo ferfiakat, es “ha mar a tukor nem mondta meg az igazat” batran jelentkeztem en is!  Kozepiskolasoknak keszult a film, – az esztergalas rejtelmeit bemutatando -, es a korites sok szempontbol ismerosnek tunt. Meg a bevilagitasnal sem tartottak a filmesek, mire mi mar elesztergaltuk a kapott munkadarabot…A hihetetlen hatekonysaguknak koszonhetoen, a majd masfel oras forgatasbol, valami 16 (!) masodperc anyagra volt szukseguk, amit persze ki sem fizettek…Tobbet sem leszek statiszta!
   Miert irtam le mindezt? Mert visszaemlekzni jo, amugy meg egy “eredeti helyszinen keszitendo” reklamfilm forgatasaba csoppentem itt szallodankban, Angliaban! Napokkal ezt megelozoen hitetlenkedve neztem a “note-okat” a szamunkra hozzaferheto helyen, es vartam az ezzel kapcsolatos fejlemenyeket…
   Kirakozva a tortentekbol, utolag magam sem ertettem miert valtott at a hazi mosodank hirtelen masfajta mosoporra az addig kiprobaltrol, de az ott dolgozokat ez nem erdekelte. A lenyeg a DAZ, a bele taplalt bizalom, es reszunkrol a hit, hogy hat! A mosodank helyisege amugy “demarkacios ovezetkent” futott, a tulajdonosnonk is csak halovanyan tudta, merre talaltatik…Ha otthon is a ferj vasalt!?
   Emlekszem, egyszer az egyik alkalmazottunk, a puccos rendezveny vendegei altal lehanyt asztalteritoket olyan sikerrel hajigalta be – persze csukott szemmel – az ajtot at nem lepve, hogy kinyitotta vele az ott levo karos vizcsapot. En masnap reggel kerultem a kepbe, amikor harmadfoku arvizkeszultseget jelentettek, es “uj lakberendezot” Mr. Water szemelyeben…Ezek utan ugye nem meglepo, ha a hajotorott, kilakoltatott pokok a mennyezetrol lelogo meteres pokhalojukrol neztek a vizszint alakulasat, de amig ok egy horrorfilmhez gyartottak a hatteret, es vartak a kedvezo alkalmat,  addigra en “castingot” tartottam nekik – porszivoval!
   A friss frizura, es smink jol mutatott az altalam kitakaritott mosoda helyisegeben, es a tulajdonosno is hozta a formajat – nagy dumajaval! Olyan volt, mint akinek a nyelve kulon eletet el, es ahogy nagybatyam hasonlo esetekben szokta mondani : halala utan azt majd kulon agyon kell csapni…
    Egy biztos, a majd oras felvetel elkeszult. Hogy az mennyire volt meggyozo, egyaltalan szavahiheto az olyan szemely szajabol, aki eleteben alig, vagy sosem mosott, nem derult ki szamomra. A ket szemelyes forgatocsoport ( a riporter es az operator ) dolgukat vegezven  1000£ -ot hagytak itt, es elmeneteluk azzal a kisebb valtozassal jart egyutt, hogy visszaallhattunk a regi jol bevalt mosoporokra…
   Megiscsak reklamszereplonek kellene allnom…!    

    Valahogy ugy alakult, Jack szomszedommal leginkabb akkor talalkoztam eloben, amikorra megunta az unasig ismert DVD gyujtemenyenek szunet nelkuli nezeset, netan felebredt rajta,  es surgos dolgara tekintettel, segitsegre szorult – wc papirt kert. A tulajdonosno batyjakent, o bizunyult a szalloda ilyeten legstabilabb fogyasztojanak, es a napi 1-2 guriga(!) az vagy elgurult, vagy tenylegesen, de felhasznalta… Ilyenkor, mar a feszultseg mentesebb,levezeto idoszakaban, sosem mulasztottam el lelkiismeretenek felkavarasat, az “ugye mukodik meg az elektromos agy?” kerdessel, de konkret valaszt sem varva, csak a foldrajz tudasomra hagyatkoztam – Skocia , Anglia resze…Persze azert neha beszelgettunk is, es lassan-lassan sajatos viszony alakult ki kozottunk.
    Ez a viszony meg nagyon az elejen tartott, mondhatni gyerekcipoben jart, amikor egy angliai este – ami a magyarhoz kepest nem csak az idoeltolodas okan, de szinte sosem akart eljonni – egve felejtette Mercedes-enek lampajat. Gondoltam, legalabb dolgoznak az elektronok is egy kicsit, igyhat nem szoltam. Mas se nagyon, de miutan  a recepciosnak feltunt, egy ket szemu UFO a biztonsagi kameran, – beazonositotta. Mondanom sem kell, a menetrendszeruen erkezo eso hajrajaban tortent mindez, igy Jack is borig azott, amig botjat is elhagyva megjarta – a parkolot. Megsajnaltam!
    Mint ahogyan azt a Skoda Felicia utasait is, akik mukedvelokent a havonkent, rendszeresen megrendezett, -puccos- orgona; zongora hangversenyre igyekeztek. En fedezekbol, a tetoablakom aldasos vedelme alatt neztem ki az esobe – varva a fejlemenyeket – , amig ok negyen, 80 eveshez meltoan, amugy oregesen de elegansan szalltak ki autojukbol. A bajt csak tetezte az ellenerdekelt eso, mely zaporra dagadt akkorra, es a meg uresen hagyott, valaszthato parkolohelyek csekely szama is, ahova a sofor kenyszerult. Mondanom sem kell, igen messzire kerultek a bejarattol! Egy sajatos verseny kezdodott el kozottuk, a “ki eri el az ajtot hamarabb“  cimmel…A feltetelek egyenlok voltak, mert akinek nem botja volt, az jarokeretet hasznalt! Nem tagadom, magam is vizes lettem – a nevetestol, aztan belegondoltam, en is leszek majd oreg – remelem -, csak annyi kulonbseggel, hogy az eszeveszett hajrazas helyett,hasonlo esetben,  a kocsiban maradtam volna…
    Az atlagos hetkoznapokban Jack – mozgaskorlatozott – leven az olyan mernoki precizitast igenylo munkakhoz kerte a segitsegemet, mint peldaul az egocsere, de a szamitogepen is allandoan alkotott, elpiszkalt valamit, alig gyoztuk helyrehozni – sokszor az internet szolgaltato sem…
    Amugy abszolute ide nem tartozoan jut eszembe annak az amerikai cowboynak az esete, aki beterve a kisvaros kocsmajaba, pisztolyat megporgetven, belelo a pultnal ucsorgo ferfi kalapjaba. I`m John!- mondja, es leul. Kisvartatva erkezik a kovetkezo onjelolt, es szinten lo egy golyot, a mar “szelelo” kalapba! A tobbiek pillantasatol kiserve, o is  bemutatkozik: I`m Jack! Most akar mehetnek en is a kocsmaba, de mivel nem iszok, csak jegyzetelek, igy kuldok valaki mast. Eppen, hogy belep, mar veszi is elo a fegyvert, a porgetestol a golyo is elszedul a tarban,majd belelo a ketlyukas kalapos ferfi fejebe! Mielott a bennlevok odafordulnanak, mar jon is a bemutatkozas: I`m  sorry!       Bocs(!)
    Jack “mindenperceit” a szobajaban elte, es mivel az egy emelettel alatta levo konyhaba sem igazan akarodzott lemennie, a mindennapjait is. Helyben fozott maganak, amolyan “english junk food“-okat. Sosem lehetett tudni elore, mikor ehezik meg, de a szalloda legrejtettebb zugaiba is eljuto etelszagbol itelve, allandoan az  lehetett… A szagelszivo halas szerepkorebe a szalloda lakoi karhoztattak, akiknek – mivel meg eletukben jo etel illatot nem erezhettek, kiveve mikor en foztem magamnak –  megjegyzesei mar-mar veszelyeztettek az uzleti terv megvalosulasat! Utana – egyfajta megoldaskent – viragillatba borult  a szalloda, annak fugvenyeben, milyen illatura csereltem az altalam felszerelt automata illatositokban a patronokat.
    Jack egyszer meghivott az egyik elelmiszer-beszerzo portyazasara. Kaptam is az alkalmon, mivel en hetente jartam, es eppen idoszeru volt! Az o ellatmanya  harom hetig birta. Jo magyar szokaskent az “every little helps” szlogen, meg is hatarozta a nalam addig szobajoheto boltok listajat, de most masfele vettuk az iranyt! Szo szerint, mert az altala egyedulikent ismert utvonalon lezarasok voltak, felvonulasok, a II. Vilaghaboruban elesett angol katonak tiszteletere. Eltevedtunk, de egy Mercedesben ulve, a varosnezes is csak kellemes lehet! Meg mielott elfogyott volna a benzinunk, megerkeztunk az Asda-hoz. Mozgasserult leven egy, – a biztonsagi or altal sebtiben elokeszitett – elektromos bevasarlo kocsira pattant, es elfeledve a loerok csokkeneset, kodde valt elottem…
    A hatalmas hypermarket tele volt emberekkel, raero vasarlokkal, onjelolt nyugdijas szaguldozokkal, es egy helyismeret nelkuli, a tomeggel egyedulikent szembe meno magyarral. Amikorra mar kezdtem megunni, hogy zommel masok hatarozzak meg  haladasi iranyomat, egy varazsutesre,mintha valaki meghallgatott volna, – hirtelen  mozdulatlanna valtak! Gondoltam is, “itt az ido, most vagy soha”, es amig ok egyhelyben allnak, addig gyorsan odaferek mindenhez, bevasarolok…Kezdett feltuno lenni, hogy amerre mentem mindenki all, de legfokepp neznek – engem, de azzal nyugtatgattam magam, en ide vasarolni jottem, nem szobrozni…
    Miutan az elektromos kocsi  – vegre vegleg – lelassult Jack alatt is, igy eselyt adva arra, hogy meglathassam, es ujbol osszefussunk, de a tortenteket firtatva, nem kerdeztem tole semmit. Miutan a fel boltot beraktuk a csomagtartojaba az en egy szatyrommal egyutt, hazafele beugrottunk meg egy 2 pence-el olcsobb benzint arulo kuthoz.
   Csak az esti hiradasokbol ertesultem arrol, hogy delben mindenki (!)nema vigyazban allassal emlekezett a haboru hosi halottaira! Mondtam is magamban, kellett nekem az oramat az iroasztalon hagyni…………    

   Mit tagadjuk, zenei nagyhatalom vagyunk. Vagy csak az osok kitaposott utja miatt mondhatjuk magunkat -meg- annak, de a vilagban barhol is jarva jol csengenek a teljesseg igenye nelkul a Bartok, Kodaly, Liszt, Fischer, Kocsis nevek! Es csak ido kerdese lehet, hogy a feltorekvo tehetsegek kozul, Balazs mennyire veszi palira hallgatosagat, avagy a “ding-dong” ferfi, netan noi rajongotabora erosodik meg vegleg…?
   Mindig is kozel allt hozzam a zene. Fizikailag is, amikor a fulemet tapasztva hallgattam a radiora, mint a jo szora, es amolyan zenei “mindenevokent”! A konnyuzenei vilag Komjathy Gyorgy tolmacsolasaban jelent  meg nekem, aztan a Szabad Europa radio is rasegitett. Ebben ki ne emlekezne a magas hanghuseg (HI-FI) olyan elsoszamu reprodukalojara, a Sokol radiora, amit az akkori marketing a kovetkezokeppen tudott csak eladni: “radiozni szokol, radiod a Sokol”
   A komolyzene szeretete az altalanos iskolaban csak fokozodott. Legfokepp azon fogadasoknak koszonhetoen, amit az orat megelozo szunetben tettunk “ki nyer ma, jatek es muzsika…” felkialtassal, azaz a tanarnonek  hanyadik probalkozasra sikerul majd eltalalnia a lemezjatszo tanyerjat – jo meterrol frizbizve…Ha meg ezek utan is maradt lejatszhato barazda a bakeliten, a “barazda billegeto” hosiesen  kovetett le minden nyomot! Kicsit olyan volt a zenehallgatas, mint az egyik nagyvallalat “a szocialista munka hose” erdemeremmel kituntetett tagjainak egri kirandulasa.  Az idegenvezeto a buszvezetovel egyetemben tudta csak, hogy eltevedtek, mire az egyik -plecsnis- utas hangosan felkialtott: “ jeee, meg egy Minaret…!”
   A hangszerekkel valo ismerettsegem hamar kezdodott, es hamarabb abbamaradt mint kiteljesedhetett volna…Utolagosan vitatkozhatnek rajta, hogy hogyan is valhattam ismeretlenul szovegirojava Dolly egyik nepszeru dalanak -citerazas kozben-, gyanitom massal is megtortenhetett hasonlo. Jelesul, az “elpattant egy hur, pofamba vagott oly varatlanul…”   cimu muremekre gondoltam!
   A testi epsegem megovasa miatt, kevesbe veszelyes hangszereket kellett keresnem, igy kerult a latokorombe eloszor, a “fesu szajharmonika”. Ahhoz, hogy megfujhassam, eloszor megfujtam a fesulkodo tukor alatti polcbol, a selyempapir pedig akkor meg bevett csomagolo eszkoz volt. Gyerekkori jo barataimmal hatalmasakat zeneltunk, igazabol a Kodaly modszer sem kellett az elsajatitasahoz. “Mamoros” erzes volt rajta jatszani, igy csak ido kerdese volt, mikor koveti azt egy igazi. Kovette…Ahogy a Beatles zenekar is abban az idoben.
    Egy biztos, a “mamoros” erzes tovabbra sem csokkent, sot a megnovekedett levegoaram, ami a hangszer megszolaltatasahoz kellett meg hamarabb elohozta azt. Hiaba, azon keresztul lelegeztem…Egy kiados zeneles utan ugy kovalyogtam, mint kesobb Koko a ringben, ama bizonyos bekapott utes utan, az elvesztett onbizalmat keresve…Azt az arcot sem feledem el soha.
   Igy ertheto, miert is kedveltem meg annyira a fuvos hangszereket, kivaltkepp a pan sipot. Ez az egyszeru eszkoz szamomra a nyugalom arasztas eszkoze lett, no meg az erdekes hangzase.                                                                             
   Ugye hihetetlen, mennyire sok, egyszeru, olcso eszkoz van, amit meg lehet szolaltatni ?! Munkam soran, egyszer, “legfelsobb utasitasra” kellett felvennem az olyan kivalo munkaerot, akiknek a vereben volt a tanc, no meg a zeneles, de attol annyira telitodtek veredenyeik, hogy a munkanak mar nem jutott – hely…Na mindegy, az egyik “kannabogos” volt, a masik pedig eves helyett, zenelesre hasznalta a kanalakat. Az ev utolso munkanapjan amikor sok mindent megengedhet maganak vezeto es beosztott egyarant, ugy dontottem honom ala kapom a teas kannat, es “beprobalok”. Itt szo szerint kell ideznem a kritikai, esztetikai eszrevetelt, amivel velemenyeztek: “Fonok, jobban csinajja mint en……..”
     A Piccadilly Gardens tobb szempontbol is a kedvenc helyeim egyike volt. A “window shoppinG”- olasaim egyik erintopontjakent mindig keresztul mentem rajta, hacsak valami oda nem ragasztott. Az “enyvet mar messzirol hallottam” valamifele zenesz banda keverte, fuvos eszkozzel hangszerelten, a fulemnek oly kedves hanggal… Mig kozelebb mentem, hirtelen az elso sorban talaltam magam. Amerikai indian zene szolt, hiheto ruhaban, hiheto -rezboru- zeneszektol. Arra mar gondolni sem merek, a volt NDK kioregedett indian filmes statisztai vernek at, a sapadtarcuak munkaugyi kozpontjaban, gyorstalpalon megszerzett playback tudasukkal. Dallamos zenejukben tetten ertem az “amerikai furulyat” ami mely, rezegtetett hangjan libaborosse tette a Marton nevu hallgatosagot is. Tetszett mindenkinek, ahogy a korulottem allok is egyre szaporodtak. Lassan egy oraja lehettem ott, mire a tomeg nezese kezdett megoszlani. Nem angliaban lennek, ha nem diszkreten tettek volna, amugy a szemuk sarkabol, de neztek, mert egy fiatal asszony transzba esett! Arra nem gondoltam, hogy az eloadas resze lenne, de a rangasait latva eszembe jutott az osregi gimis viccem, a: “Voltal mar transzban?- kezdetu.  Nem, de jovore elmegyunk!” valasszal.
    Mikorra a zenekar is ugy velte, konkurenciajuk akadt a nezettseg kerdeseben, szunetet tartottak, es arulni kezdtek ket lemezes CD-juket. Az arat meghallva, sok buxa elsapadt, es D vitamin hianyos abrazatommal tovabb alltam en is.
   Dolgomat vegezven visszakeveredtem a terre, epp amikor mar pakolasztak. Rutinos alkudozokent – gondoltam – eljott az ideje a legjobb vasar nyelbeutesehez, avagy egyszeruen csak bekoszonok nekik bucsuzoul…Mielott megkerdeztem volna,:”mennyit engednek a  felebol”, rajottem, ez itt nem Amerika, es skalpomat vesztve kifizettem…- a nekik “fontos” ellenerteket.
   Igazi sapadtarcu csak akkorra lettem, mikor hiaba kerestem az eloben hallottakat…

    Nem vitas, a ki nem mondott szavaknak -”ugye jol all?”-, erzeseknek, gondolatoknak -“kover vagyok?”-sulya, de legfokepp kovetkezmenyei – “ki telefonalt?“- vannak; tobbnyire negativak… Vajon hanyszor gondoljuk azt, tobbet er az elhallgatott, “befele nyelt”, rosszabb esetben massal megosztott szo -”el fogok valni!”-, mint az odavetett serto, netan az unalomig hasznalt, ertelmet vesztett, elcsepelt…Vagy csak egyszeruen a kevesebb tobb? Helyzete valogatja…
     Bizonyara tradicionalis, tarsadalmi, genetikai gyokerei is vannak annak, hogy a ferfiak mindig mast mondanak, mint amit a Nok hallani szeretnenek! Vagy csak nem ugy,es annyiszor! Es raadasul fel sem tunik nekunk!
    Az amerikai filmekben ugye milyen sokszor elhangzik a “szeretlek” szo, – a magyar hetkoznapokhoz kepest -, es ettol mar romantikusnak is hihetjuk a vizcsapot, amit a rendezo csepegtet felenk. Ellenben egy eszaki filmalkotasban az konnyen befagyhat! A minap hallottam, hogy: -“a sved feleseg megkerdezi az urat 10 eves hazassagi evfordulojukon: te miert csak amikor elvettel, mondtad azt utoljara, hogy szeretsz? Mire a ferj: legyel nyugodt, majd szolok amikor mar nem!“
   Es vannak azok a kerdesek amikkel egyszeruen nem tudok mit kezdenei. Ilyenek peldaul az: “alszol mar…” kezdetuek!- Igen, tehat csak a valasz erejeig ebredtem fel…!
   De a “mi volt rajta” kezdetueket sem tudom hova rakni, nyilvan azert, mert a ferfiak tobbnyire csupan csak a nezesukkel is el tudjak tavolitani azt, es bizonyara hamarabb megtortenik, mint a leltarbavetel! Hiaba, az, hogy milyen autoval erkezett, az megmarad…
   Tudom, ha mindenki hasonloan gondolkodna, az lenne a vilag csodje! De aki meg onkritikat is gyakorol? Mint az a fiatal par, aki egymasba gabalyodva beszelget…
” Te most mire gondolsz? – Arra amire te…! – Nem szegyelled magad….!”
   Eppen egy Mercedes-es kigyorsitas kozepen, amikor a fonokasszonyom kabrio kocsijanak nyomatekgorbejet probalgatta, es a gazpedalba taposas mellekhatasakent, az ules varrasaba szorulva lassan dus hajaba kapott a szel, es amikor azzal egyidoben en a“maradekot” is teljesen elveszitettem, pillantottunk meg egy, a jardan viragcsokorral – nem kaktusszal – baktato ferfit. Mondtam is -ram jellemzoen- a szeretett kedvesenek viszi! De szerinte tevedek, mert most fogja bejelenteni, hogy vege…Bevallom, erre a fordulatra nem szamitottam,mint ahogy azon kormanymozdulataira sem, ahogy probalt az uton maradni…!  
   Angliaban ahol legalabb annyi fodraszuzlet van mint kocsma -nalunk-, meglepve tapasztaltam mennyire nagy a forgalmuk. Abba mar bele sem merek gondolni, hogy azert jarnak oda a Nok  sokszor ket naponta(!), mert igy a parhuzamosan futo hodoloknak nehezebb felismerniuk oket… Vagy ami igaz is lehetne, szeretik a kabriozast!
   A szallodaban is dolgozott egy pakisztani osokkel biro csaj, aki mellesleg – mint kiderult – nekem is akart tetszeni – amit persze nem csodalok, teljesen megertek! Lehet ott rontottam el, hogy velemenyeztem a sokszor hetente, a  felismerhetetlensegig valtoztatott “fizimiskajat” …? Felreertette a negativ bokjaimat?
Emlekszem, meg ovodas voltam, amikor kozvetito, szebb szoval “szovivo” utjan ertesultem hasonlokrol. Itt is egy harmadik fel volt aki beavatott a “titokba”, amit az a lengyel orvostanhallgato kozolt, aki szinten a hotelban dolgozott.
   En pedig csak jot derultem az egeszen, hiszen mar Karinthy is megmondta: “ferfi es no sohasem erthetik meg egymast…” plane ha meg mas nyelvet is hasznalnak!      

   A kutya autovezeto felelossegteljesen ugrott be a szamara elokeszitett bal elso ulesbe,aztan becsukodott mogotte az ajto. Ma en leszek a sofor -gondolta-, es megvarta amig a tobbiek is helyet foglalnak korulotte. Memoriajaban meg frissen elt legutobbi alberlojenek csipkelodos utvonala, nem kevesbe a minden fanal meglevo stopp tabla is, melyet az ot megelozo cimborai hagytak ott – jeloljuk meg felkialtassal. A lanyok eldobott keszkenojerol mar nem is beszelve….
   Mire mindezt vegiggondolhatta elindult az auto, es csak nekem furcsa ha “vezeto kutyat” latok! – Angliaban!

   A vilaglato, es “latni vagyo” emberek legfobb ismerve az a fajta nyitottsag, keszseg, mellyel az eltero gyokerekbol, tortenelmi multbol taplalkozo  kulturalis, gasztronomiai, tarsadalmi konvenciokat, sokszinuseget megelik, es elfogadjak, mi tobb profitalnak belole!  A megszokottol, berogzulttol eltero szokasok, viselkedesek megertesehez elengedhetetlenul szukseges a beilleszkedes, ismerkedes, amire egy szallodaban – legyen az Afrikaban avagy Angliaban – amugy is jo lehetosegek kinalkoznak.
   Amennyire visszaemlekszem, nalam is a bemutatkozassal kezdodott. A kotelezoen eloirt udvariassagi formak, es egy rovid “egeszsegi allapotfelmero” adok-kapok utan, meg a kezemet sem kellett rogton megmosnom, mert  itt a kezfogas sem divik… Hiaba, huvos szobaban talalkoztunk!
   A rokoni, tulajdonosi szalak kibontakozasa, szamomra egyertemu kibogozasa utan, johettek a dolgos hetkoznapok! Az attoresre sem kellett sokat varnom, mert ugyebar ami egyszer elromolhat, az -szereloje valogatja- el is romlik…
   Amikor “nyakamba vettem a labam”, es elhataroztam, hogy nyelvtokeletesites urugyen szerencset probalok, mindig is az ilyen pillanatokra vagytam. Az olyan segelykialtasokra, melyeket hallotavolsagon belul tartozkodva lehet csak eszlelni, es  amelyek – akar – kitoresi pontkent is szolgalhatnak, oregbitve az altalam gyakran hasznalt “mindenhez erto magyar” kepet.
   A tulajdonosno mozgasserult testvere is a szallodaban lakott, sot mi tobb, a mellettem levo szobaban,  igy tobbszor megsporolva a felmenest a masodik emeletre, -ahol laktunk – gyakran felolem erdeklodtek utana : “lattam-e ot mostanaban” ezert vagy azert! Volt hogy harom napig sem mutatott eletjelt, ilyenkor flegman mindig az a viszont valasz jott: “biztosan meghalt mar”!
   Pedig  intenziv eletet elt amikor meg Del-Afrikaban lakott, tole tudtam meg mindezt, eloszor tobb mint testor volt, aztan lett negy felesege, majd szallodaja, rengeteg autoja, Ladatol a Porschen at a Lamborghini-ig. A Lada “fanoknak”nem arulnam el miket mondott arrol a “fos” autorol…
   A szobajaban tobbnyire az emlekeinek elt, falra akasztott, polcokra szort fenykepek hordoztak fennen eletszakaszainak momentumait, delceg kiallasanak, fegyveres testori multjanak bizonyitekait, elismereseit, seruleseit, igy elhetett egy fedel alatt, a dicso multba zarkozott jelen! Tobbnyire a szobaban fozott, ki nem mozdult, es ha egyszer felkelt, vagy az eletfunkcioival, vagy a DVD gyujtemenyevel -sok volt neki- szorakoztatta az egesz emelet mas programot beutemezett lakoit. A fizikai kozelsegbol adodoan gyakran hittem azt, hogy atlottek a szobamba, – be is szereztem egy golyo allo bomba not, a hozza valo mell-lennyel egyutt – vagy terrorista merenyloket bujtatnak ott, de a helikopter felszallas is tolem tortent… Hiaba, fenemod elethu volt a hifi hazimozija!  
    Egyszer csak arra lettem figyelmes, az ujsagok elektromosagy hirdeteseit bujja. Aztan kiderult, az ove tonkrement, es az uj 1600 £ koruli bekerulo arat sokallta. Igazabol nem ertettem miert, hiszen a hetkoznapi viseletkent rajta levo aranyak ossz mennyisege legalabb 4 meno rapperevel egyenerteku volt, az arabol pedig legalabb -csak saccolom- 8 agyat vasarolhatott volna…De nem tette!
    Helyette megkeresett engem, es megkerdezte: megneznem-e az agyat? Amig ki nem szereltem az agy mindent mozgato egyseget, es nem neztem bele, addig semmivel sem biztattam, csak magamat az olembe pottyant lehetoseg miatt. Egy szo mint szaz, a tavvezerelheto agy mechanikaja teljesen tropa lett, az elektronikai resz, a   mikrokapcsolokkal tulelte a majd 130 kilos ember osszehajtogatasi muveleteit.
Szerszamom szinte semmi volt, aztan a szalloda felterkepezese kozben itt is ott is talaltam hadra foghato dolgokat. A mechanikus reszt “fogorvosi furokeszulekkel”(Dremel) epitettem ujja, eszterga gepeket meghazudtoloan -igazi mernoki munka volt-, majd jo egy heti fusizas utan ossze is rakhattam.
    Az ujjaepult “gyalupadra” egy ev garanciat adtam, ami boven tulelte azt, es azota is hibatlanul mukodik. Noha a szellemi munkamert plusz fizetseget akkor meg nem kaptam, – bosszantott is – de kitoresi lehetoseget igen, es elismertseget a tovabbi munkaimat illetoen.
    Jack pedig mindig nekem szolt azutan, ha segitsegre volt szuksege. Kalandokban, humorban bovelkedtek azok az esetek is, talan majd azokrol is irok…!

   A beskatulyazastol mentsen meg bennunket a szobeszed! Igazabol, hirtelen nem is tudom, hogyan lehetne ellene vedekezni, netan megszabadulni, kigombolkozni belole mint valami ruhabol, de gyanitom, itt a skatulyanak valamifele kenyszerzubbony szerepet osztottak!
   Persze nehezebb beszelni a sajat magunknak keszitett csapdakrol, melyre a rosszindulattal, es orvosi szakszoval “szofo[s;ly]assal rendelkezok” rogton es azonnal lecsapnak, mint az egyeni tulajdonsagokat ossznepi, nemzeti szintre emelo, -valljuk be- sokszor serto, avagy magyarazkodasra keszteto  tulajdonsagokrol.
   Tudom, a fentiek mind megfigyelesen,tapasztalason, mai izt adva az iromanyomnak, netan kemkedesen alapulnak. De, hogy egy gyumolcsszedesbol is altalanositsak…?!
Sosem fogom elfelejteni, azt a nem eppen idevago, kisgyermek-korombeli romaniai elmenyemet, amikor a hegyekben szedret szedo oreg nenike oldalan, egy hatalmas kest lattunk megcsillanni! Nyilvan a“Krokodil Dundie”is tole nyulta le a filmbeli otletet, de amikor rakerdeztem a bozotvago valodi okara, sejtelmesen csak annyit mondott: “Tudjatok fiacskaim, van az ugy, hogy a medve neha besegit…” No nekem sem kellett tobb! Aki addig csak a “meteorologus medvek onnon arnyekat kereso bekes vallfajarol hallott”,rogton szembesult egy, az addig edes szeder, labat hirtelen futasra keszteto mellekhatasaval is…Ezek utan ha valaki azt mondja nekem, plane Fules macko: “Kedvencem a friss mez, s mas finom falatok…” – fenntartasokkal fogadom!
   De visszaterve a “hol rontottuk el?” kerdeskorhoz, szerintem a szuletesnel kezdodik el minden.Egyeb ertelmes mondatok hijan, mi jogon tesszuk rogton hasonlova a szuletett gyermek vonasait az apjaehoz, avagy az anyjaehoz,ha egy harmadik fel a befuto…pl. a szomszed? Es mi jogon tablaznak be bennuket tanaraink, ha nem is a gyermek adott antifeleletet osztalyozzak, hanem a szulo statuszat?Igy lesz sok, onmagarol hamis kepet kapo ontelt kisdiak,akiket mar a tornasorba sem lehet kiallitani. Es a nagybetusbe kikerulve, majd folyamatosan kapjak az “elhadart simogatasokat” !
   Az egyik szegedi egyetemen, vizsgaszezonban tortent meg a kovetkezo. A diakok felve a rettegett professzor vizsgakon tanusitott statisztikajatol, segedeszkozokhoz nyultak…!  A ferfi szmokingot vett fel, a no pedig, a lanyok amugy is gyakran bevett fegyverehez nyult, a leder oltozethez.Volt aki a diszkret hajlongasra eskudott a dekoltalt bluzban, de ez a ferfiak szemeben mindig is a “ki nem kenyszeritett elony” kategoriajaba tartozott. Amikor a prof. vegignezett a vizsgara jelentkezokon, kis hatasszunet utan csak annyit mondott: a pincer, es a “lotyo” jojjon vissza legkozelebb…
   Angliaban, ahol ellenben kedvelik a magyarokat, meg az idojaras felemlegeteset is megelozte  a “gulyas” szo, minekutan kiderult a hovatartozasom. Olyan ahitattal beszeltek rola, mintha csak az az egy kaja letezne nalunk, es orokke csak azt zabalnank mi magyarok, sot, az idelatogato kulfoldiek is.  Megtapasztalva az angol konyha semmirekelloseget, rogton eloszlattam egy tevhitet. Eloszor zavarba hoztam oket a visszakerdezesemmel, levesrol vagy porkoltrol beszelunk-e, majd tudtukra adtam- annal csak jobb kajak leteznek nalunk, amiket meg kellett volna kostolniuk!
    Van itt viszont meg valami! Az angolok mintaszeru pontossagat, -az uzleti ugyek bonyolitasakor-, magam sem hittem, hogy hajnali 1 ora 13 perckor tesztelem le a szallodankban. Eppen egy Playboy partira indultam volna -almomban-, amikor egy ejjeli pillango belibbent a folyoso vegi szobaba. Ami azt illeti, a kaposzta lepke is kepes  15 kilometerrol megismerni a nostenyt, de hat a mobiltelefonok koraban… Az ajto csukodasakor neztem meg az oram, es mondanom sem kell, az alvo varossal ellentetben egyre jobban  felebredtem…Talan a zajok, vagy az epulet kilengese okozhatta? A valasz odaat volt, a sejtes nalam! Egy valamit pedig sosem felejtek el! Az ajto pontban 2 ora 13 perckor nyilt ki ujbol! Ezek utan mi jogon kerdojelezhetnem meg az angolok pontossagarol kialakult velt vagy valos velekedeseket, ha a szemem lattara a  legosibb mesterseget uzok  is ennnyire betartjak….!
     A szallodai biztonsagi kamerarendszerehez hozzafero szemelykent meg masnap frissen elt bennem a kivancsisag, vajon, hogy nezhetett ki az az“ ejjeli pavaszem”, de  egyeb irasaim vegkovetkeztetesekent ugy dontottem, -talan- jobban teszem ha nem teszem!
 

    Sok olyan alapigazsag van, amelyet kisgyermekkent elfogadtunk, mi tobb, eszunkbe sem jutott megkerdojelezni azokat! Ezek a megdonthetetlennek tuno bizonyitekok nyilvanvaloan, hosszu evek faradsagos megfigyelesein,netan sajat tapasztalasaimon alapulhattak. Aztan szajrol-szajra jarva, erlelodve mindenki magaeva tette azokat, avagy toldott hozza, de utolagosan visszagondolva rajuk nagyban hozzajarultak az egeszseges nemi identitas kifejlodesehez! Igen am, de vilagutlevelet, es valutakeretet kapva, egyik-masik axioma inogni kezdett, es mind a mai napig tart korrodalasuk…
      A teljesseg igenye nelkul:    – csak a ferfiak borotvalkoz6nak
                                             – a noknek nem lehet bajuszuk
                                             – az angolok beszed kozben nem kopkodnek
                                             – mindenki az irodalmi angolt beszeli
                                             – a menyasszony mindig szep
                                             – a fiu lanyt, a lany fiut szerethet, es egyik sem
                                               akar a masik borebe bujni, avagy onnan kibujni
                                             – a Buzi nem csak vezeteknev lehet
                                             – boldogan eltek amig meg nem haltak!
    Emlekszem amikor meg utazni sem nagyon lehetett csak a valutakeret terhere, mekkora elmeny volt kijutni Szabadkara, ahol a KGST piac fenykorat elte!  Oda csak a “feeling-ert” ment ki az ember, no meg vasarolni egy kis rizses csokit, Euro kremet, Napoleont a mondokahoz,  ( reggel konyak, este konyak, ettol leszunk mozgekonyak ), es az elmarad6tatlan sportruhazatot. Emlekszem,a  foldre rakott porteka sorai kozott topogva felverve a port, rogton kiszurtam, itt milyen sok a bajuszos – no…
     Sok-sok evvel kesobb, reszeseve valva az angol hetkoznapoknak, masabb jellegu elmenyek, tapasztalatok ertek! Rogton az elso, leggyorsabb felismeresem egyike lett, hogy az otthon tanitott angolt, es az itteni irodalmi angolt  II. Erzsebeten kivul senki sem beszeli. Sajnos O nem akart velem beszelni, igy nem volt mas hatra mint elore – az akcentus utjan!
      Az altalanos iskolamban tobbnyire az elso padban ultem. Itt kivalo alkalmam nyilt a sugasra, de neha magamat es az osztalyt szorakoztatva rosszakat is sugtam! Az mar a felelo felkeszuletlensege legyen, ha nem szelektalt a keptelenebbnel keptelenebb valaszlehetosegek kozott.
     Emlekszem, a tanarok eloadasaik soran eloszeretetel tamaszkodtak neki az elso padnak, ahol kulonosen az egyik nagyon kopkodott… Meg az sem tunt fel a tanarnak, hogy sokszor a fejem ele, neha a tetejere tettem a muanyag boritos -mos6o- fuzetetemet. Borzaszto volt!
     Mino fordulat, Angliaban aztan rajottem, a jo kiejtes egyik zaloga a kopkodes. Ha mar a focipalyak is ebbol profitalnak! Neha mar nekem is sikerult…!
Tul a sokadik hazassagi rendezvenyunkon, megallapit6tam, az angol menyasszonyok maskeppen szepek! Ok lehet belulrol rendben erzik magukat, es a kulvilaggal mit sem torodve meg jol is, de egyszeruen pazarlasnak ereztem azt a ruhaanyag mennyiseget amivel a nevezetes alkalomkor testuket be kellett fedni.  A sziluettrol Bernathegyi Boriska jutott mindig eszembe…
     Furcsanak ereztem azt is, hogy itt az emberek mennyire nyiltan beszelnek a massagukrol – akar vadidegenek elott is – es ennek ellenere milyen konnyen tudnak baratsagokat kiepiteni az ellenkezo nemuek kozott. Hiaba, ez egy ennyire szabad orszag! A szalloda szemelyzeteben is voltak egyutt elo fiuk, a recepcion dolgozo egyik arcvonasai kulonosen ismerosnek tuntek. Persze hamar rajottem a hasonlosagra, mert ugy nezett ki mint Shrek! Fiona sem volt egy legies alkat a maga 140 kilojaval, es majd 190 centijevel, de tobbszor megkaptak, alud6tak a szalloda naszutas lakosztalyaban.Jokat rohogtem a zarra altaluk rogton kihelyezett “Ne zavarjanak” tablan, mert az egyeb, oda betero hetero paroknak -nyilvan az ido rovidsege miatt- eszukbe sem jutott arra idot pazarolni…De nagyon mas se hasznalta…
     Az meg legyen az en pechem, hogy a naszutas lakosztallyal pont szemben laktam….!

    A vilag sokretuseget valojaban mi magunknak koszonhetjuk. Ha igaz is lenne az emberre valasunk, – szaporodasunk – kozos kiindulopontja, a “szuloparok minduntalan egymasratalalasa”, de az eltelt evmilliok bizonyara nem cafolnak meg engem abban, ha a jelenre utalva azt mondom : terben es idoben bizony nagy kulonbsegek adodtak! Nincs ket egyforma ember,igy tarsadalom sem.
    A szerencsesebbek civilizalt korulmenyeket alakithattak ki maguknak, – ezt igazolja az elso Ausztraliaba befuto hajo ota eltelt ido is – mig az ellenpolus ugyanugy eli helyenkent boldog-boldogtalan hetkoznapjait, egyszeruen, onnon korlataikkal, lehetosegeikkel, a civilizacio lassu felvallalasaval – szegenyen.
   Talan a vilagmeretuve valo utazokedv  kialakulasanak ez a kettosseg is lehetett az egyik kiindulopontja. Egy uj osztaly szuletett: az idoutazok tabora! Azon tul, hogy itt Angliaban a dagado buxa, es a megszerezheto profit is segiti a tavolsagok lekuzdeset, nem elhanyagolhato az a nagyfoku kivancsisag, erdeklodes amit az ezerarcuva valo kultura, az azt szulo hagyomanyok, vallas, es helyi szokasok jelenthetnek az oda latogatoknak. Egyszoval a massag megismerese. De az eltero eletvitel, latasmod, legyen az ferdeszemu is, mit sem er az emberi tulajdonsagok elsodleges megismeresenel!
   Valahogy igy voltam en ezzel mindig is, tekintve a jo vezeto, jo emberismero! Itthon volt idom latni, a hetkoznapi emberek nem hetkoznapi viselkedeseinek, kivetkozeseinek tarhazat, megfejteni a kivalto okokat, es valamelyest megtanultam kezelni azokat.  A megszerzett ismereteimet kinn is kamatoztatni tudtam.
   Anglia sokszinu, a kint elok is ugy fogalmaznak: befogado orszag. A tortenelem formalasukbol adodoan is nagyhatalomnak mondhatok, ami a volt gyarmataik szamabol is eredeztetheto. Sokfele nacio el kinn, es az unios nyitasuk ota ujabbak formalodtak…
   Es ha mar a munkam a szallodahoz kotott, ugy valhattam idoutazova, hogy ki se kellett tennem a labamat onnan! Helyembe jottek a szokatlan szokasok, kulturalt kulturatlansagok, a szallodalakok viselt dolgainak jovoltabol!
   A teljesseg igenye nelkul igy talalkozhattam mezitlab futkarozo, az egesz szobat hintoporral beszoro indiaiakkal, akik hala a napszakok mindegyikerol elnevezett meditacioknak – ugymint reggeli, deli, esti – , 24 oras elfoglaltsagot csinaltak maguknak a dallamgazdag, szerintem ket hangbol allo meditacios zenejukkel…A tobbi szallodalako igy onkentelenul ment veluk – transzba…De volt itt elsotetito bajnok indiai no is, aki a sajat bajait  es a szoba konturjait csak a sotetben tapogatozva lathatta, tobbszor leszakitva ezzel az egyebkent jol mukodo sotetitot!
   De volt itt lepedoakrobata “Don Juan a ferfi baratjaval; “almaban vadakat terelo juhasz”, aki reggelre osszepisilte magat; az elvesztett focimeccsrol visszatero randalirozo; ablakon majd kieso nemet; agyat amortizalo tulsulyos; zacskoba szellento majd azt a szabadba engedo sznob…..; onmagat kizaro, Adam kosztumben rohangalo szobalako….mind kesobbi torteneteim alanyai!

    A szamokkal valo baratkozasom hamar kezdodott, es szakmai artalomkent mind a mai napig tart. Igy hat ki ne emlekezne a mondokak gyongyszemere, az ovonok “egyszeregyjere“, a “number van”-ra, amit -szerintem – azota sem sok masik tudott uberelni… Elarulom, az “egy, megerett a meggy“ – kezdeture gondolok, ahol most nem is a meggyfa hivoszavat emelnem ki, hiszen annak idejen alig vartam, hogy megmaszhassam az eres idejen – egy kis grimaszolasert.
    Most, es azota is, csak az egyesre koncentralnek! Erre a paratlan kiindulo pontra, amihez annyi ertek, helyzet, emlekek, jok-rosszak kothetok. Elvitathatatlan a memoriankban neki szant kituntetett szerep, hiszen azok valahogy jobban elnek bennunk…!
    Tisztaban vagyok azzal,mindenkinek mast jelent az egyes! A rossz tanulonak eppugy, mint a szulojenek. A tanar szemszoget nem vizsgalnam!
    Igy vagyok en az elsovel is, legyen az az elso fog – ami soha nem jon vissza mar, ahogy az elso baratno a masodik utan. De ilyen emlekezetes volt az elso csok is, ami  -kezdokent – persze csak a  szamban olvadhatott  el… Aki egyszer probalta az tudja, gyakorlat teszi a mestert, igy azt masik 5 kovette sebtiben, a ma mar sehol sem beszerezheto negercsokos dobozbol…
    A repules is hasonlo elmenyeket general, foleg az elso, amolyan el nem felejthetoket, foleg ha utolagosan beszelhetunk rola, azaz tuleli az ember. Erre gyakorlatozni nem lehet, annak idejen a vizsgaszezonban sem tudtam olyan keveset tanulni, hogy sikeruljon… Igy maradt a sikeres repulestorteneti hatterbe revedes – hiszen tobbeknek sikerult mar!
    Vegzetemhez, es Ferihegyhez kozeledven mas nem is juthatott akkor az eszembe, maximum a Wright fiverek , reszemrol meg a nekem tett igeret. Ha tulelem, le fogom ” to  write ” ! (bocs)
    Mindig a repules szerelmesenek vallottam magam – kivulallokent . Csodaltam a fejem felett elhuzo gepmadarakat, a beloluk sugarzo erot, a szepseget, amibol talan a stewardess-ek is merithetnek – sokunk oromere.  
    De amikor ott alltam egyszal magamban,  az ismeretlentol, a soha nem probalttol  valo felelmeimmel, gondolataimmal osszekuszaltan,  erzelmileg felfokozott allapotomban, felpercenkent az oramra pillantva, akkor minden olyan tavolinak, lelassultnak tunt. A tulvilagbol – emlekszem – a hangosbemondo hozta vissza erzekszerveimet, kivaltkepp hangomat, gondolkodasomat, mely meg a bucsuzaskor elhagyott. ” Ket orat kesik a gep! ” volt a kulcsmondat ami rogton visszarepitett a valosagba! Ettol kezdve minden olyan siman ment, meg a verkeringesem is!  
     A negyes sorban ultem, ahonnan jo ralatasom volt a pilotafulkere. A “szek ramcsatolta magat”, es figyeltem a reszemrol rutinos utazoknak gondolt utasok technikait. Hatha elleshetek valamit. Volt aki “lezarta a szemhejat”, volt aki belepaszirozta magat az ulesbe – csak azert mert nem ra keszult – ,es volt aki mar alig varta tortenjen valami! Kozejuk tartozvan, leskelodtem en jobbra is balra is, es amikorra “a kapitany labat megsutotte a kuplung” nekilodultunk. Csodalatos erzes volt maga a gyorsulas, es elore dolve az sem akadalyozott meg abban, hogy reszese legyek fovarosunk miniaturizalodasanak! Aztan amikor a gep feneke vegleg visszatalalt a vizszinteshez, egyenranguva teve az utasokat, igazi mozdulatlansagban faltuk a kilometereket. A leszallas is viszonylag siman ment, bar neha varatlanul tobbet sullyedtunk, mint amennyit a kapitany akart! A felszallaskor megismert forgatokonyv ismetlodott meg.
    Mivel a frissen eszmelok koze tartoztam, es majd elso lettem a leszallok kozul, ugy dontottem, nem en vezetnem az utanam kovetkezoket – felre…  Igy arra vartam, valaki csak megeloz majd, aki nagyobb helyismerettel bir. Akadt is egy vallalkozo, igazi “bice-boca ember”. Angliaba erkezven, igy rogton megdontottek a mi kifacsart kozmondasunkat, miszerint: a santa embert is alig lehet itt utolerni… (!)
    Azota rutinos utazova valtam, es az elsonek allitott tiszteletem jeleul, mindig a negyes sorba kerem a jegyeimet. Hiaba, ott lehet a legszebb fenykepeket kesziteni…